25 évesen úgy érzem, elrontottam az életemet, tehetetlen vagyok. Mi a kiút?
Nem lehet röviden összefoglalnom, mi a probléma, de valahová le kell írnom, mert már kezd felemészteni.
A legnagyobb bajom az, hogy boldogtalan és magányos vagyok, ráadásul lelkiismeret-furdalásom van. Úgy érzem, hálátlan vagyok a szüleimnek, akik mindenben támogattak. 25 évesen még nincs diplomám, igaz, hogy nehéz egyetemre járok, de 2 év csúszással fogom befejezni, mindezt azért, mert lusta vagyok tanulni. Dolgozom mellette már évek óta, volt, viszonylag jól is keresek de mégis, már rég a saját lábamon kéne állnom, és ez még 1-2 évig biztosan nem fog megtörténni.
Rossz ember vagyok, megbízhatatlan, álszent, sokszor borzasztó nagyképű és türelmetlen. Azt képzelem, hogy attól vagyok jó ember, mert a metrón felkísérek egy vak embert, vagy mert rendszeresen odamegyek turistáknak segíteni, de valójában álszent vagyok, hazug, aki folyamatosan nyomja a dumát arról, hogy mindenkinek maga erejéből kéne boldogulnia, holott én vagyok az, aki a legnagyobb hátszelet kapja.
Magányos vagyok, nyár eleje óta nincs barátnőm, pedig csak erre vágyok a legjobban. Sok barátom van, akik szeretnek, van egy legjobb barátom is, akinek talán mindezt elmondhatnám, de olyan családban nőttem fel, ahol az érzelmek tabutémák, én sem tudok beszélni róluk, borzasztóan védtelen vagyok közben. Még a barátnőmnek sem tudtam teljesen megnyílni, pedig ő volt az, akire úgy tekintettem, mint gyermekeim anyjára.
Eddig a sport jelentette az örömöt, most két hete sikerült összetörnöm magam kicsit, úgyhogy még hetekig nem tudok csinálni semmit, ez megőrjít, komolyan depressziós leszek tőle.
Mindeközben esélyem sincs azzal foglalkozni, amit szeretnék, melóba vagy egyetemre menet is folyamatosan álmodozom arról az életről, ami számomra elérhetetlen, mert gyáva vagyok és lusta (legfőbb témája nem a pénz, hanem Afrika, mindegy, hosszú). Ráadásul most anyámmal is sikerült összevesznem, mert a túlzott aggódását borzasztóan bunkón reagáltam le.
Mindenki bennem hitt, én voltam az, aki 0 munkával kitűnőre érettségiztem le, mindenki tőlem várta, hogy majd valami nagyot alkotok, és semmire, de semmire sem vittem. Egy dologra vagyok "büszke", hogy elég széles látóköröm van a világ dolgairól, de ezt is arra használom fel sokszor, hogy másokkal érzékeltessem, hogy ők mennyire nincsenek képben a világról. Ráadásul ez a széles látókör is csak szerencse, a géneknek köszönhetem azt, hogy viszonylag gyorsan meg tudok jegyezni bármit, ehhez semmi közöm nincs.
Magányos vagyok, értéktelen vagyok, lusta vagyok. Ez egy remek világ lenne nélkülem.
válasza: válasza:25 évesen még előtted a világ! Bár én lennék még csak annyi..Lustaságodat győzd le valahogy. Tudom, nem könnyű,
nekem se megy mindig, de azért próbáld! Ha már ennyi észt,
jó tulajdonságot örököltél, ne hagyd őket parlagon heverni.
Sokan, kevés tehetséggel is viszik valamire..Ezt nem csak a sikerre, anyagiakra értem, mert az nem minden..
Értéktelen nem vagy. Lusta? Hát..tegyél ellene.
Remek lenne a világ nélküled? Hülyeségeket írsz, és gondolsz! Mindenkit lehet szeretni. Téged is szeretnek, ha más nem, a szüleid, barátaid. Ne légy lusta észrevenni! Anyádnak meg vigyél egy cserép jácintot, csak úgy. Jobb lesz tőle a lelke, meg a Tied is...:)
Tegnap vettem magamnak én is. Hoztam egy kis tavaszt a házba...:))
válasza:Pszichológusok tartanak önismereti csoportokat, pont az ilyen "megrekedt" állapot kibillentésére. Érdemes lenne megpróbálkozni vele, mert a problémát, gátat a saját gondolkodásmódod jelenti.
Az sajnos hosszútávon nem fog segíteni rajtad, ha itt virtuálisan megvigasztalnak pár szóval.
válasza:Ne haragudj, de ez az egész csak kislányos nyafogásnak tűnik.
25 éves felnőtt férfi vagy, ha valami bajod van az életeddel, akkor szedd össze magad, és változtass, ne pedig siránkozz!
Ha te magad mondod, hogy lusta vagy, álszent..., akkor legalább már felismerted a problémát: hát mi akadályoz meg abban, hogy mostantól más legyél??
Fiatal vagy még, viszont felnőtt, előtted az élet, de vedd kézbe azt, és ne sajnáld magad ennyire!
27/N
válasza:Ne haragudj kérdező,ha megbántalak,de nem fogok jópofozni.
Szerintem veled egy probléma van.Jó dolgodban nem tudod,hogy mit csinálj.
Ahhoz is lusta vagy,hogy megváltozz...
válasza:Elég őszintén írsz magadról, azért ez ritka. - Talán ezzel már szegényebb lenne világ.
Később azt hiszem írok valami használhatót, de most mennem kell. Ezek szerint szeretnéd legyőzni a lustaságot és elérni a céljaidat, igaz ?
válasza:Szerintem az, hogy felismerted a problémát, az már egy lépés.
Node, kérdezem én: Muszáj lenne mindenkinek megfelelned? Tartozol bárkinek is azzal, hogy szembe menj a szabad akaratoddal?
Nem vagy értéktelen ember!!! Ezt vésd az eszedbe. Amiket leírtál, ha csak a fele is igaz, akkor is te egy jó képességű, intelligens, nem egy részeges csavargó típusú srác vagy.
Amit tehetsz magadért, hogy NEM A HIBÁIDRA KONCENTRÁLSZ. Hibája mindenkinek van. Az erősségeidre, a jó oldalaidra koncentrálj és élj, tedd a dolgod, a hibák szinte maguktól kijavítódnak. Légy tudatos, legyenek céljaid, és tégy értük.
Nincs lusta ember, csak motiválatlan. A lustaságot sokan eretnek bűnként kezelik vagy élik meg, pedig a lustaság csak tünet, nem ok. Az okot kell megkeresni. Sokan attól válnak "lustává", hogy nem érzik úgy, hogy amit elvárnak tőlük és meg is teszik, az szolgálná az érdekeiket. Ilyenek azok, akik a szülők kedvéért mennek egy iskolába és miattuk tanulnak, mert lekötelezve érzik magukat. Rossz út! Magdért, a jövődért, a saját érdekeidért tanulj, dolgozz cselekedj.
Amit Te nagyképűségnek tartasz az egy nem jól kordában tartott önbizalom. Ezt azzal tudod kezelni, hogy a korrektség és az "élni és élni hagyni" alapelveket szem előtt tartva végig gondolod, hogy a megnyilvánulásaid mit válthatnak ki másokból. Ha ez megvan, akkor éld át a képzeletedben, hogy ugyanezt az érzést más váltja ki belőled. És értékeld ki! Gondold át és ezután légy igazságos. Ne tégy olyat mással, amit te sem szívelsz mástól és ne várj el semmit a másikaktól, amit te sem tennél meg nekik. Ez hidd el, hogy könnyen megy, kis idő kell hozzá, de tudatosan meg lehet csinálni.
Ami a saját lábon állást illeti, azt nem lehet görcsből és izomból, sürgetve megcsinálni. Inkább légy hálás, hogy nem erőszakolja ki belőled a sors és ne hallgass azokra, akik csak sablonos sztereotípiákkal és dogmatikus látásmóddal tömik a fejedet. Nagyon fiatal vagy, előbb-utóbb mindenki önálló lesz, van időd, nem kell siettetni.
Az nem világos amúgy, hogy akkor van egy exed gyerekkel?
válasza:Remélem kialudtad magad rendesen.
Minden rendben veled. Ez egy tapasztalat szerző körút. Hidd el ez után sok mindent másként fogsz nézni, értékelni.
Aki halad az útján az néha eltéved, ezekből tapasztalunk.
Gond akkor lesz ha ott ragad valahol és megkeseredik.
Nekem úgy tűnik, hogy te keresed az utad. Ha keresed majd megtalálod. Ezt az idézetet olvasd úgy mint egy régi bölcsességet "Mert mindenki kap, aki kér; és aki keres, talál; és aki kopogtat, annak megnyittatik"
Álszentségnek tartott dolgod szerintem a szülői nyomásból a megfelelés kényszerből ered. Pár dolgot rendezned kell magadban, helyre tenni. Hidd el utána minden helyére kerül. Életed, kedved, partnered.
Jól tetted, hogy írtál!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!