Ti mit szolnátok ha a 15 éves gyereketek hazaállítana piercingel az ajkába?

#36, " Ugyanmár! Senki nem halt még bele abba, hogy vár" azt hiszem, nem érted a dolgot amit mondok, lehet még hiányzik pár év élettapasztalat:)))

Tudod, életem egy szakaszában anno kórházban dolgoztam, ahol időről időre - nem kis számban - fordultak meg olyaan idős emberek (általában nénik), akiket a kutya sem látogatott, nem is érdeklődött utánuk, pedig a dokumentáció tanulsága szerint voltak élő gyerekeik. Namost, ha ezekkel az idősekkel elkezdtél beszélgetni, akkor persze hamar téma lett, hogy "felneveltem 3 gyereket, az életem is feláldoztam értük, keményen fogtam őket, kitanítottam, kiházasítottam, és akkor most azok a hálátlan kutyák felém se néznek"... namost eddigre már általában az együttérzés csírái kezdtek elszállni belőlem, és elfilóztam rajta, hogy szóljak-e, hogy semmi különös sincs, mindösszesen a sok "most még nem érted, de majd, ha felnősz, majd akkor hálás leszel" dologért megérkezett a hála... a megfelelő előjellel előtte. Néni eszerint iskolás korában anno elbliccelte Illyést, kimaradt a Puszták népe, és nem értesült róla, hogy a nagy népi folklórban a szülők idős korban rendszerint vastagon visszakapták azt a bánásmódot a felnőtt gyerekeiktől, amit ők adtak nekik anno gyerekkorukban... Ha a szülő az elvárásaival meg a korlátaival meg a saját elvei gyerekre kényszerítésével "majd ha felnősz még hálás leszel" címszóval elszúrja a gyereke gyerekkorát, akkor nem kell nagyot csodálkozni, ha a gyerek tényleg hálás lesz... csak épp nem a szülő által elképzelt előjellel, és érkeznek a következmények, az évekig ajtót rá sem nyitás, az elfekvőbe dugás, és társai. Ez ilyen egyszerű, kérlek, a hatás-ellenhatás egyetemes törvénye a humán szférában. A való világban meglehetőst ritka, hogy valaki utólag megcsókolja a pálcát tartó kezet, és meglehetősen gyakori, hogy évtizedek múltán is kitörni akarja.

Persze ja, MINDENT azért nem kell megengedni, lehet tiltani - komoly okkal, a gyerek számára kötelező jelleggel megindokolva. De mielőtt az ember tilt bármit is, előbb tegye fel a kérdést önmagának, hogy "ennek most tényleg reális komoly oka van, vagy csak élvezem, hogy most már nem nekem mondja meg más a frankót, hanem én diktálhatok másnak? vagy anno katonazsargonnal, most már nem a kopasz vagyok akit szívatnak, hanem az öreg, aki szívat" Ha mondjuk egy öröklött sebgógyulási zavarban szenvedő vagy vérzékeny gyereknek tiltják a szülei a testékszert komoly okkal, 100%-ig mellette vagyok, hogy jól teszik.

"És ha cserébe apád akkora pofont ad, hogy a fal adja a másikat, mi lesz? Akkor is elégedetten fogsz mosolyogni? Nagyon kemény kislány vagy, mit ne mondjak. Nem vagyok az erőszak híve, de megérdemelnéd azt a pofont."

Akkor az apuka egy hatalmas állat. Szerinted azzal jobb, ha megvered a gyereked?? Ha ennyire ütni akarsz, üsd a falat, de a gyereked ne bántsd. Vagy arra a sorsra akarsz jutni, amit a 41-es válaszoló írt? Akkor üssed csak... De visszakapod. Az én apám is visszakapta, mind lelkileg, mind fizikailag.