Mire számítsak? Hogyan fog viselkedni?

Tyhűűű, hát ez kemény dió.

Ezek szerint 6 évesen látott utoljára?

Az anyukája hogyan beszélt rólad neki? Pocskondiázott, vagy egyáltalán szóba sem kerültél soha?

Gyerektartást fizettél?

Neked lett azóta családod? Barátnő, feleség?

Egyébként csak az tudna tanácsot adni, aki átélt ilyesfajta helyzetet, mint ahogyan az egyik válaszoló is. Valszeg valami ilyesmit tennék én is.

Erre:

http://www.youtube.com/watch?v=g1fIH6GMIJg

Amikor csak egy szülő nevel fel egy gyereket, az legtöbbször nem lesz teljes ember, csak a felét kapja meg azoknak a dolgoknak, ami az érzelmi és egyéb fejlődéséhez kell. Csak félig él az a gyerek, csak fél élete van, és ebből adott esetben nagyon nehéz kilábalni. Ezt komolyan mondom, a saját tapasztalatomból és másokon is ezt látom-láttam.

Ennek megfelelően én is gyűlölöm az apámat, és valamennyire az anyámat is.

Azonban a te fiad talán még szerencsés is lehet abból a szempontból, hogy most, még viszonylag gyerekként majd az apját, a hiányzó oldalt is megismeri. Valószínűleg utálni fog, de példának vagy ellenpéldának a szeme előtt leszel.

Legyél vele nagyon türelmes, mert te vagy ebben a hunyó, nem is kicsit.

A válás oké, de a feleségedtől váltál, nem a gyerektől.

Ráadásul 6 évesen hagytad ott. Ekkorra már megszereti azért az ember a gyereket, nem arról volt szó, hogy egy alkalmi kapcsolatod terhes lett és sose láttad a kicsit, mert a terhesség alatt szétváltatok...

Gondolom meséltél neki, labdáztál, stb. Ez után faképnél hagyni elég embertelen és apához nem méltó. A környezetemben van olyan elvált apa, hogy az asszony egy komplett i.dióta, az apa meg megy rendületlenül a gyerekhez és mindent megtesz érte.

Bár nekem szerencsére még él Édesanyám, de "apám" ugyanilyen undorító volt, mint te. Mondjuk ő csak 8 hónapig húzta mellettem, aztán lelépett. Egy fél évig még látogatott, aztán semmi. Anyukám jó ideig nagyon jól keresett, így nem perelte gyerektartásért, inkább nem is akart találkozni vele, annyira összetört. 15 éves voltam, amikor anyum elveszítette a munkáját, munkanélküli lett, és akkor felkerestette apám a gyerektartás miatt. Pereskedtek, és akkor kérte a láthatást (nem mintha addig meg lett volna tiltva). Én egyáltalán nem akartam vele találkozni, aztán mégis elmentem vele. Szörnyű volt...előadta, hogy ő mindig mennyire szeretett, egy nap sem volt, hogy ne jutottam volna eszébe, aztán közölte, hogy már egy ideje elég nagy vagyok ahhoz, hogy felkereshettem volna. Kiakasztott. Gyűlöltem.

Sosem felejtem el, amikor kb. 6-7 éves lehettem, és anyukám zokogott otthon, mert megkérdezte, mit szeretnék karácsonyra, és én azt mondtam, hogy semmit, csak hogy apukám szeressen és itt legyen. De nem volt. Egy árva képeslapot nem küldött soha.

Eljött értem 2x, aztán többet nem. Most 17 vagyok, azóta sem láttam apám, de nem is vagyok rá kíváncsi. Soha nem fogom tudni megérteni, hogy egy ember hogyan képes úgy élni, hogy tudja: van valahol egy gyereke, és nem is vesz róla tudomást.

Gondolom szépen eléldegéltél külföldön, élted az életed, amíg a feleséged felnevelte (valószínűleg vért izzadva) a gyereked. Még rákosan is. Csak sajnálni tudom szegény fiad, hogy kénytelen hozzád kerülni ez után a tragédia után még pluszban. Ne számíts szerintem semmi jóra. Próbáld valahogy rendbe tenni a rendbe tehetetlent.

Kedves kérdező,engem is elhagyott az apám.16 évesen kerestem vele a kapcsolatot,de ő újra megtagadott engem.Én nem ítélkezek az apám felett.Téged sem ítéllek el.Helytelen amit tettél,ez kétségtelen,ha te ezt most belátod,akkor ez a mostani helyzet egy esély mindkettőtök számára.Élj ezzel az lehetőséggel,de ha igazán bánod,hogy így alakultak régen a dolgok,akkor tedd jóvá.Tudd,hogy nagyon sok érzést,érzés-halmazt hordoz a fiad a lelkében és a dühöt,haragot csak te tudod feloldani benne.Most legyél önzetlen és az ő szempontjaira,érzésvilágára legyél tekintettel,mert ezeknek a kiváltóalanya nagyrészt te vagy.A te érzésedért nem a fiad a felelős,mert te is biztos rosszul érzed magad.Mindenképpen hosszú és nehéz folyamatra számíts.Azokat az éveket amikor nem voltál,már ne akard bepótolni,mert lehetetlen.De lehetsz neki most az apja.A bizalmát elveszítetted,azt kell kiépítened.

Én már 50 éves vagyok.Nem vágyom már az apámra.A fiad 16 éves,szerintem még nem késő arra,hogy jóvá tedd a dolgokat.Az élet is ezt bizonyítja.Kaptatok egy új esélyt.A lelke legmélyén örül neked.Ne félj és légy nyitott vele,ha érzi,hogy őszintén sajnálod a történteket,az embert fogja látni benned.Ez a kulcs.Minden ember tévedhet.Kívánom mindkettőtöknek,hogy jól alakuljon..