Szülők! Ti mit szólnátok hozzá ha ezzel állna elő a gyermeketek? Milyen reakcióra számítsak itthon?

Szerintem igazad van. Pont nemrég beszélgettem az ismerősömmel erről, megmondtam, hogy nem érdekel, mi lesz a gyerekekből (úgy értem, hogy nem én akarom nekik megszabni, hogy mivel foglalkozzanak, hanem ők döntik el), lehetnek irodai dolgozók, bármi, de ahhoz ragaszkodom, hogy egy kétkezi szakmájuk legyen mellette. ha az én gyerekem lennél, én támogatnálak a képregényrajzolásban, de mellette kötelező lenne valami "rendes" szakmát is tanulnod, amivel tudsz pénzt keresni.

Én azt tudnám javasolni, hogy tanulj, de mellette ne add fel az álmaid, gyakorolj sokat.

Hasonló cipőben járok, mint te, csak kétszer annyi idős vagyok, és más művészeti ágazat, de amióta az eszemet tudom, én is ezt akartam csinálni. Most tűnik úgy, hogy végre pénzt is látok majd belőle, persze nem vagyonokat. Vagyis NAGYON jól jön, hogy van mellé polgári szakmám.

Más irányú tanács: rengeteg a netes műhely, használd ki! Iszonyú sokat lehet fejlődni általuk - persze főleg úgy, ha nemcsak várod a véleményeket, hanem te is aktív vagy.

Sok sikert az álmodhoz, de legyen a kezedben egy másik ütőkártya is - jól fog jönni, meglátod!

Csatlakoznék #6-os véleményéhez, nem ártana ha valami mást is tanulnál a rajzolás mellett.

Nekem az öcsém szeretett volna hasonló dologban sikeres lenni, szuper rajzokat készített, főképpen a mangák és a fantasy képvilágát szerette. Sajnos a legtöbb amit sikerült hosszú évek alatt elérnie, hogy néhány kártyára ő készíthette a grafikát.

Nem vette elég komolyan a tanulmányait, bármennyire is okos srác és jó tanuló is volt, az első félévi vizsgákon elvérzett. Semmi más dolga nem volt, mint a tanulás, nyelvtudása is meg volt, még sem sikerült neki.

Most a nyelvtudását használja a munkahelyén, de hiányzik neki, hogy nincsen valamiféle diplomája, mert anélkül nem léphet előrébb. Még csak pár éve dolgozik, de a rajzolás már nem annyira az élete középpontja, mint volt középiskolás korában.

Az unokaöcsém ugyan nem rajzolt, de regényeket írt ebben a korában, méghozzá jókat. Mellette a tanulmányait is folytatta, bármennyire is más területen volt. Mindkettőt tudta egyszerre csinálni, nem is akadályozta meg otthon senki, hiszen az írás nem hátráltatta a tanulását - és emiatt a család segítette azt is, hogy legyen elegendő ideje írni is. Ma már nem jelenik meg regénye, túl van ő is ezen az életkoron, de ha majd ismét belekezd, azt örömmel teheti, mert nem ezen múlik a megélhetése.

Szóval azt javasolnám, hogy ne hagyd abba se a rajzolást se a tanulást, mert a kettő nem vagylagos, nem zárják ki egymást. Tanulj, ahogyan a szüleid is szeretnék, mellette lesz bőven időd és lehetőséged is arra, hogy komolyan foglalkozz a képregény rajzolással. Nem kell választanod a kettő közül, rengetegen csinálnak több dolgot egyidőben, nézd csak meg a sportolókat.

Az biztos, hogy a szüleid nem engednék, hogy feladd a tanulást, akármi is lenne az oka, nem csak a rajzolás lenne baj. De az jó lenne ha elmondanád nekik, hogy mennyire szereted ezt csinálni, mennyire fontos neked. Ők is büszkék lesznek rád ha valóban jól csinálod és segítenek majd abban, hogy a suli MELLETT tudjad teljes erőddel csinálni.