Mit tegyek? 3. személynek érzem magam itthon.

16 éves vagyok. Anyám 3 éve él távkapcsolatban egy férfival, aki 100 km-re lakik. Jön minden hétvégén és minden szerda este. Nem olyan rég eljegyezte. Engem nagyon zavar, ha előttem puszilgatják egymást vagy általuk romantikusnak vélt dolgokat mondanak egymásnak, valószínű azért mert mikor 11 éves voltam, anyámnak még egy másik élettársa volt.

Egy szobában éltünk 3-an, és rendszeresen arra ébredtem fel, hogy szexelnek... szomszédtól hallottam, hogy ezt anyám nem is akarta, nos aktus közben nem úgy tűnt. Sosem szóltam neki erről, fal felé fordulva úgy tettem, mintha aludnék.

Idén tavasszal beszéltem neki erről először, mikor meggyanúsított azzal, hogy nem vagyok már szűz, csak mert itt aludt a barátom. (szűz vagyok még) Akkor meglepődve fogadta, de úgy, mintha mi sem lenne természetesebb ennél... szerintem ezért nehéz új kapcsolatokat kialakítanom férfiakkal, ezért nem bírom elviselni, ha párokat látok.(undort vált ki belőlem)

Lényeg a lényeg, hogy eddig nagyjából minden jól ment, a gond az, hogy utálják apámat. Oké, tényleg durva, mert mániás depressziós, és emellett még gyűjtögető is. De valahogy egy "idegentől"(nevelőapám) nem tudom elfogadni, hogy apámat szidja. Én se szidom az ő apját, pedig egy házasságtörő, hazug ember.

Ma a nevelőapám beszólt nekem, hogy neki nincsen 5000 Ft-ja egy hónapban, hogy ruhákat vegyen és nincs 5 órája naponta erre. Jól van, sokat dolgozik, de ezt a pénzt nekem édesapám adja, hogy megvegyem belőle a szükséges dolgokat(ruházat, esetleg étel, szórakozás, stb.) Hozzátenném, hogy a nevelőapám csak márkás cuccokban jár, mert "nem vesz fel kínait..." mintha a márkás nem lenne kínai... oké, alig van ruhája, mert beéri 1 db 10.000 Ft-os farmerral egy évben, de amit én kapok zsebpénzt nem tőle, azt hadd költsem már a NYÁRI SZÜNETEMBEN arra, amire szeretném. Én turiból öltözöm, 600 Ft-ból kijön 4 ruhadarab ott, a cipőimet is leértékelésen veszem max. 1500Ft-ért, míg ő 20.000ért, nem értem a felháborodását. Megmondtam neki, hogy akkor keressen nekem munkát, ugyanis én 1 hónapot erre szántam, nézegettem az álláshirdetéseket ,de csak a tesconál találtam olyat, ahová fölvennének 16 éves fejjel. Elküldtem a jelentkezést, még olyan Tescoba is, ami több, mint 1 órára van tőlünk, vissza sem jeleztek... nem tartom magam egy léhűtőnek, én megpróbáltam. Anyám az ő pártját fogja, mert én vagyok a gyökér, minek kötekszem... (csoda volt múlt hónapban anyámra rá tört egy vásárlási láz, és akkor vett nekem néhány cuccot, de amúgy nem szokott.)

Nos, mikor még anyám "öltöztetett" kaptam egy évben egy ruhát, ódivatúan öltözködtem amiért rengeteget piszkáltak, kiközösítettek, teljesen tönkrementem lelkileg. Hál' Istennek kivettek a suliból, és egy elfogadóbb helyre kerültem(addigra apu vett nekem szebb ruhákat).

Anyám és a nevelőapám összeakarnak költözni, ám ez azzal járna, hogy nekem iskolát kell váltanom. 3 évet nem tudok szakmából bepótolni egyedül, így újra kellene kezdenem a sulit, ülhetnék 18 éves fejjel a 14 évesek között, arról nem beszélve, hogy sokkal később érettségiznék.

Szerintetek mit tegyek? 3. félnek érzem magam, a hétvége mindig róla szól, meg hétköznap is órákat csevegnek telefonon, egyszerűen úgy érzem, hogy őt jobban szereti, mint engem, az egyetlen lányát(első lánya meghalt, evidens lenne, hogy engem jobban szeressen mindennél)...