A családom szarba se néz szinte. Egy fikarcnyi beleszólásom sincs semmibe. Már az öcsém szava többet ér itthon mint az enyém. Mit tegyek, hogy ezen változtassak? Vagy hagyjam a p*csába és húzzam ki így, míg el nem költözök?

Borsodban a munkaszerzés nem olyan könnyű mint máshol, főleg Pesthez képest!

Millió meg egy helyre beadtam már az önéletrajzom! Télen végzek az egyetemen és még csak be se kell járnom, de így se kapkodnak utánam. Pedig szeretek dolgozni, mióta egyetemre járok mindig dolgoztam valamit. A családomnak sose kellett pénzt adnia az egyetemre vagy a szórakozásomra. A ruháimat is én vettem mindig a saját pénzemből, az első kocsimat is.

De most semmi. A diákszövetkezeteknél is csak lumpolnak. Már nem tudom hány hete jelentkeztem minden irodába és még mindig semmi. A tandíjamat se tudom, hogy fogom kifizetni, nem hogy elköltözzek...

Augusztus óta egy gyárban. Nem egy álommeló, de valamennyi pénzt félre tudok tenni legalább. Az egyetemet a félévre talomba tettem, mert emellett a munka mellett nem lenne könnyű tanulni. Majd következő félévben befejezem a sulit, addigra megszokom ezt a robotmunkát.

Itthon sajnos semmi nem változott. Pont a napokban volt ismét egy nagyobb balhé, hogy mért nem jöttem haza meló után rögtön. Hol jártam, kivel és mit csináltam?! Már rosszul vagyok ettől. Mintha még mindíg középiskolás lennék. Persze, mivel nem jöttem haza, tuti pasi van a dologban, stb, stb.

Szóval semmi nem változott.