A családom szarba se néz szinte. Egy fikarcnyi beleszólásom sincs semmibe. Már az öcsém szava többet ér itthon mint az enyém. Mit tegyek, hogy ezen változtassak? Vagy hagyjam a p*csába és húzzam ki így, míg el nem költözök?

Azt hiszem, tavaly nyáron kezdett komolyan eldurvulni a helyzet, amikor a szüleim elmentek 1,5 hétre nyaralni. Apám az öcsémnek adta oda a pénzt, amit itthon hagytak kajára. Nem is értettem, miért neki adja, hisz én vagyok az idősebb és jobban bánok a pénzzel. Azt aláírom, én dolgoztam, de csak 14ig, utána én is el tudok menni kaját venni. Azóta tesómnak úgy kinyílt a csipája, mintha ő szarta volna a spanyol viaszt. Ha segíteni kell neki a háziban, tud jönni (ha elzavarom anyám rám ripakodik), de ha nekem kell valami magasról tesz a fejemre. A szüleim mindig őt védik, pedig őket is leszarja. Itthon nem csinál semmit, se takarításban, semmiben nem veszi ki a részét. Állandóan a szobájában gépezik vagy a haverjával lóg. Persze neki minden el van nézve.

Én már ezt nem igazán bírom. Kezd betenni az a bizonyos bili. Elköltözni nem tudok, még tanulok és munkát nem igazán találok. De az én türelmem is a végéhez közelít! Mit gondoltok, tanácsoltok?!

Én 25L, a kis hülye 18F.