Te hogyan reagálnál, ha azt mondaná a férjed, hogy téged jobban szeret, mint a gyermeke (i) teket?

Más a két érzelem és a két kapcsolat is.

Az én véleményem, saját példánkból kiindulva:

egymással könnyű. Egy hullámhosszon vagyunk, jókat beszélgetünk, segítünk a másiknak, ahol tudunk, egymásnál keresünk vigaszt egy nehéz nap után, a másik mindig meghallgat, stb. Igazi lelki társ, plusz ugye ott a szex is...

A gyerekkel minden nap küzdelem. Folyamatos csatározás a kaja fölött, a rendrakásért, viták, fejmosások, kínos helyzetek, stb. Egyszerűen kevesebb örömteli percet élünk át gyereknevelés közben, és nyugodtan meg lehet ezért kövezni.

A gyerekkel el KELL beszélgetni, ha olyat csinált napköziben, amit nem kéne. Ez a dolgunk, ezért vagyunk a szülei. De ettől meg nem élvezzük, hogy hejj de jó, megverte a Pistikét, lelocsolta a Mancikát.

Aztán összebújunk, elpanaszkodjuk a másiknak, hogy ejj, ez gyerek, de nehéz vele, és ő megérti úgy, ahogy senki más. Ez már örömet okoz, felszabadít, megnyugtat.

Szóval ezért mondja, hogy a feleségét jobban szereti. Most így érzi. De hidd el, hogy veszélyhelyzet esetén a gyereket fogja védeni a testével, a saját épsége kockáztatásával is. Ez is tapasztalat. :D

Én nagyon le lennék lombozódva. Nagyon-nagyon. Ne úgy bizonyítsa, hogy imád, hogy közben a drága gyermekeinket kvázi "degradálja". A Kincseimet, az Életem Értelmeit. Tiszta sor, hogy miatta imádom őket, mert a mély szerelmünkből születtek, és nem szeretem a szeretteimet összehasonlítani.

(Ha még egyszer azt írja valaki, hogy "EZ MIATT"... Ááááááá, BB Évike hozta divatba és azóta minden h...e ezt szajkózza... Van erre egy szép magyar szó: EMAITT. Szívből ajánlom...)