Lehet ez egy fajta terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Én 39 a feleségem 37 éves. 5 évvel ezelőtt már egyszer teherbe esett (nem tőlem, utána ismertem meg) és akkor az abortusz mellett döntött. Hozzátartozik, hogy amikor megismertem sem volt oda a gyerekekért, legtöbbször úgy nyilatkozott, hogy idegesítik őt, nem tudja elképzelni, hogy valaha is gyereke legyen. Összeházasodtunk, én az első időszakban rágtam a fülét, de aztán megbékéltem a gondolattal, hogy nem lesz gyerek. Volt 1-2 alkalom, amikor úgy tett, mintha mégis akarná, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Engem már nem érdekelt a dolog annyira.
Idén tavasszal furcsa pálfordulást történt, ő kezdte el irigykedve nézni mások babáit az utcán, és többször emlegette, hogy milyen jó lenne neki is egy kisbaba. Mivel 37 éves ezért gyakran hozzátette, hogy neki már úgysem jön össze. Aztán ovulációs teszteket vett, és minden hónapban tesztelgetett, majd egyszer csak közölte, hogy peteérése van, most próbálkozzunk. Én persze örültem a dolognak, hogy végre megváltozott. Második hónapban összejött a dolog. A teszt pozitív, ám öröm helyett jött a rémség.
Azt mondta, hogy nem akar gyereket, csak az én nyomásomnak nem bírt már ellenállni. Semmilyen nyomást nem gyakoroltam rá. Ő arra számított, hogy úgysem jön össze. Bár a babákat szereti de a gyerekeket utálja és azt gondolja, hogy ez a gyerek meg fogja ölni, mert miatta fog meghalni a szülőszobán. Ha meg nem, akkor úgysem fogja szeretni, mert tönkre fogja tenni a testét. Retteg a szülés következményeitől. Ha lehetne, biztos véget vetne az egésznek, de abortuszról hallani sem akar, mert mivel már egyszer végigcsinálta, újra nem fogja. Bízik benne, hogy a terhesség elhal. (7. héten vagyunk, orvoshoz jövő hétre megyünk)
Lehet ez egy terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Arra, hogy kihordja és szülessen meg a baba, vagy arra, hogy rávegyem, mégis szakítsa meg a terhességet? Jelenleg az az álláspontja, hogy nem akar tudomást venni róla. Orvoshoz elmegy, de túlélni akarja az egészet, a baba egyáltalán nem érdekli.
Mindhármotokat sajnállak,de komolyan.:(
Nehéz megmondani kit sajnálok a legjobban közületek.Remélem nem veteti el a babát,mert akkor rosszabb lesz a helyzet.Ha csak romlik,adjátok örökbe inkább,de ne vetessétek el!Remélem,ha megtartjátok,nyugodt környezetben nő fel a pici!Kitartást!
Rég nem jelentkeztem, de szerencsére csakis jó oka volt.
A feleségem teljesen megváltozott, szereti és akarja a babát, már beszél is hozzá. Saját bevallása szerint borzalmasan megrémült a felelősségtől és ettől az új helyzettől és idő kellett, hogy rendezze magában. Ehhez persze az is kellett, hogy beszélni tudjon párszor egy nagyon kedves dúlával, akinek ezért örökre hálás leszek. Amit meg kellett tanulnom ebből, hogy vannak dolgok, amihez idő kell. Csak az idő tudja megváltoztatni, más nem. Illetve, hogy a hormonokkal nem lehet küzdeni, erősebb bármilyen ép észnél.
Férfitársaim, van remény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!