Lehet ez egy fajta terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Én 39 a feleségem 37 éves. 5 évvel ezelőtt már egyszer teherbe esett (nem tőlem, utána ismertem meg) és akkor az abortusz mellett döntött. Hozzátartozik, hogy amikor megismertem sem volt oda a gyerekekért, legtöbbször úgy nyilatkozott, hogy idegesítik őt, nem tudja elképzelni, hogy valaha is gyereke legyen. Összeházasodtunk, én az első időszakban rágtam a fülét, de aztán megbékéltem a gondolattal, hogy nem lesz gyerek. Volt 1-2 alkalom, amikor úgy tett, mintha mégis akarná, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Engem már nem érdekelt a dolog annyira.
Idén tavasszal furcsa pálfordulást történt, ő kezdte el irigykedve nézni mások babáit az utcán, és többször emlegette, hogy milyen jó lenne neki is egy kisbaba. Mivel 37 éves ezért gyakran hozzátette, hogy neki már úgysem jön össze. Aztán ovulációs teszteket vett, és minden hónapban tesztelgetett, majd egyszer csak közölte, hogy peteérése van, most próbálkozzunk. Én persze örültem a dolognak, hogy végre megváltozott. Második hónapban összejött a dolog. A teszt pozitív, ám öröm helyett jött a rémség.
Azt mondta, hogy nem akar gyereket, csak az én nyomásomnak nem bírt már ellenállni. Semmilyen nyomást nem gyakoroltam rá. Ő arra számított, hogy úgysem jön össze. Bár a babákat szereti de a gyerekeket utálja és azt gondolja, hogy ez a gyerek meg fogja ölni, mert miatta fog meghalni a szülőszobán. Ha meg nem, akkor úgysem fogja szeretni, mert tönkre fogja tenni a testét. Retteg a szülés következményeitől. Ha lehetne, biztos véget vetne az egésznek, de abortuszról hallani sem akar, mert mivel már egyszer végigcsinálta, újra nem fogja. Bízik benne, hogy a terhesség elhal. (7. héten vagyunk, orvoshoz jövő hétre megyünk)
Lehet ez egy terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Arra, hogy kihordja és szülessen meg a baba, vagy arra, hogy rávegyem, mégis szakítsa meg a terhességet? Jelenleg az az álláspontja, hogy nem akar tudomást venni róla. Orvoshoz elmegy, de túlélni akarja az egészet, a baba egyáltalán nem érdekli.
Jézusom, én most nagyon ledöbbentem.
Nő vagyok, még nincs gyerekem és nagyon félek a szüléstől és úgy egyáltalán az anyaságtól is, de ne haragudj, aki még 37 évesen sem érzi úgy, hogy a születendő gyerekét majd szeretni tudja, az miért vállal gyereket?
Szerintem is pszichológus. Itt valami sokkal mélyebb félelem lehet a háttérben.
Egyébként meg nem kell az összes gyereket szeretnie, elég a sajátját!
A feleségednek szakemberre van szüksége, nehogy a terhesség alatt csináljon magával és a babával valamit.
Betegesen fél, hogy elvesziti alakját.
Sajnos kizárt, hogy pszichológushoz menjen. Nőgyógyászhoz igen, de pl. szerintem semmilyen felkészítőre nem fog járni.
Én nagyon sajnálom, mert látom, hogy nagyon-nagyon szenved. Tudja, hogy az elvetés szörnyű dolog, de semmi pozitívat nem lát a megtartásban sem.
A negyedik vagyok.
Miért fél attól, hogy meghal?
Miért fél attól, hogy rossz anya lesz? Milyen szerinte egy jó anya? És szerinted?
:O
Szerintem én is így járnék, ha teherbe esnék.
Mondjuk 100 %, hogy én elvetetném.
Mit mond az abortuszra, miért nem akarja?
Ha a gyerek halna el benne, az is ugyanúgy végződik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!