Lehet ez egy fajta terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Én 39 a feleségem 37 éves. 5 évvel ezelőtt már egyszer teherbe esett (nem tőlem, utána ismertem meg) és akkor az abortusz mellett döntött. Hozzátartozik, hogy amikor megismertem sem volt oda a gyerekekért, legtöbbször úgy nyilatkozott, hogy idegesítik őt, nem tudja elképzelni, hogy valaha is gyereke legyen. Összeházasodtunk, én az első időszakban rágtam a fülét, de aztán megbékéltem a gondolattal, hogy nem lesz gyerek. Volt 1-2 alkalom, amikor úgy tett, mintha mégis akarná, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Engem már nem érdekelt a dolog annyira.
Idén tavasszal furcsa pálfordulást történt, ő kezdte el irigykedve nézni mások babáit az utcán, és többször emlegette, hogy milyen jó lenne neki is egy kisbaba. Mivel 37 éves ezért gyakran hozzátette, hogy neki már úgysem jön össze. Aztán ovulációs teszteket vett, és minden hónapban tesztelgetett, majd egyszer csak közölte, hogy peteérése van, most próbálkozzunk. Én persze örültem a dolognak, hogy végre megváltozott. Második hónapban összejött a dolog. A teszt pozitív, ám öröm helyett jött a rémség.
Azt mondta, hogy nem akar gyereket, csak az én nyomásomnak nem bírt már ellenállni. Semmilyen nyomást nem gyakoroltam rá. Ő arra számított, hogy úgysem jön össze. Bár a babákat szereti de a gyerekeket utálja és azt gondolja, hogy ez a gyerek meg fogja ölni, mert miatta fog meghalni a szülőszobán. Ha meg nem, akkor úgysem fogja szeretni, mert tönkre fogja tenni a testét. Retteg a szülés következményeitől. Ha lehetne, biztos véget vetne az egésznek, de abortuszról hallani sem akar, mert mivel már egyszer végigcsinálta, újra nem fogja. Bízik benne, hogy a terhesség elhal. (7. héten vagyunk, orvoshoz jövő hétre megyünk)
Lehet ez egy terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Arra, hogy kihordja és szülessen meg a baba, vagy arra, hogy rávegyem, mégis szakítsa meg a terhességet? Jelenleg az az álláspontja, hogy nem akar tudomást venni róla. Orvoshoz elmegy, de túlélni akarja az egészet, a baba egyáltalán nem érdekli.
Ne aggódjál mindent meg fog tenni, csak hisztizik neked, mert megteheti.
Egyébként ahova megy vizsgálatra az orvoshoz, beszéljél vele, hogy a feleséged hogyan áll a terhességhez, hátha tud segiteni neki.
Találkozzon kismamákal,beszélgessen és igy erõt adnak egymásnak, de még mindig szakemberre lenne szüksége, hacsak nem téged akar csakugy kikésziteni.
A szüleivel beszéltél már errõl?
Ne haragudjál, a feleséged valóban beteg, kezelésre van szüksége, ha akarja ha nem!
Minek akart teherbeesni,ha ilyen felfogással bir?
En már csak azt kérdezném, hogy milyen nõ az ilyen,aki maga sem tudja, hogy mit akar, hát nem szeretnék a helyedben lenni!
Azok alapján amit elmondtál, a feleségeddel nagyon nagy gondok vannak és nem a terhesség miatt, az csak jobban kihozza. Én a gyereket nem félteném a helyedben amíg meg nem születik, a természet megoldja, hogy mindent megkapjon. Mondd meg neki, hogyha nem foglalkozik a terhességgel, azzal saját magának sokkal jobban árt, mert azon fog igyekezni a teste, hogy a gyereknek minden meglegyen. Hanem azután már sokkal jobban. Ha rosszul áll hozzá a saját anyja, az az egész életét tönkre teheti.
Én a helyedben arra törekednék, hogy tartsa meg, mert te nagyon jó apajelöltnek tűnsz, és közben azon küzdenék, hogy rájöjjön a problémára (amivel csak lehet, orvos, szülők segítsége stb). Nem értek egyet azzal, hogy mindent nézz el neki és csak támogasd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!