Lehet ez egy fajta terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Én 39 a feleségem 37 éves. 5 évvel ezelőtt már egyszer teherbe esett (nem tőlem, utána ismertem meg) és akkor az abortusz mellett döntött. Hozzátartozik, hogy amikor megismertem sem volt oda a gyerekekért, legtöbbször úgy nyilatkozott, hogy idegesítik őt, nem tudja elképzelni, hogy valaha is gyereke legyen. Összeházasodtunk, én az első időszakban rágtam a fülét, de aztán megbékéltem a gondolattal, hogy nem lesz gyerek. Volt 1-2 alkalom, amikor úgy tett, mintha mégis akarná, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Engem már nem érdekelt a dolog annyira.
Idén tavasszal furcsa pálfordulást történt, ő kezdte el irigykedve nézni mások babáit az utcán, és többször emlegette, hogy milyen jó lenne neki is egy kisbaba. Mivel 37 éves ezért gyakran hozzátette, hogy neki már úgysem jön össze. Aztán ovulációs teszteket vett, és minden hónapban tesztelgetett, majd egyszer csak közölte, hogy peteérése van, most próbálkozzunk. Én persze örültem a dolognak, hogy végre megváltozott. Második hónapban összejött a dolog. A teszt pozitív, ám öröm helyett jött a rémség.
Azt mondta, hogy nem akar gyereket, csak az én nyomásomnak nem bírt már ellenállni. Semmilyen nyomást nem gyakoroltam rá. Ő arra számított, hogy úgysem jön össze. Bár a babákat szereti de a gyerekeket utálja és azt gondolja, hogy ez a gyerek meg fogja ölni, mert miatta fog meghalni a szülőszobán. Ha meg nem, akkor úgysem fogja szeretni, mert tönkre fogja tenni a testét. Retteg a szülés következményeitől. Ha lehetne, biztos véget vetne az egésznek, de abortuszról hallani sem akar, mert mivel már egyszer végigcsinálta, újra nem fogja. Bízik benne, hogy a terhesség elhal. (7. héten vagyunk, orvoshoz jövő hétre megyünk)
Lehet ez egy terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Arra, hogy kihordja és szülessen meg a baba, vagy arra, hogy rávegyem, mégis szakítsa meg a terhességet? Jelenleg az az álláspontja, hogy nem akar tudomást venni róla. Orvoshoz elmegy, de túlélni akarja az egészet, a baba egyáltalán nem érdekli.
"Miért fél attól, hogy meghal?"
Mert hogy nem túl fitt (nem mozog) és nem fogja bírni megszülni.
"Miért fél attól, hogy rossz anya lesz?"
Mert nem ért a gyerekek nyelvén, nincs türelme hozzájuk. Én pont az ellenkezője vagyok, nagyon jól el vagyok a gyerekekkel.
"Milyen szerinte egy jó anya?"
Szerintem azt gondolja, hogy az, aki mindent a gyereke alá rendel. Ő pedig nem akar ilyenné válni. Ő szeretné a régi énjét, életét is megtartani: kimozdulni otthonról ha úgy adódik, utazni, olykor világot látni, vagy csendben olvasgatni.
"És szerinted?"
Aki szerető és gondoskodó. Én sem vagyok elkényeztető párti, de van kötelesség tudatom.
Próbáld nyugtatni, hogy segítesz a nevelésben, foglalkozol a babával, hogy érezze, nem az ő vállát nyomja majd minden. Feltéve, hogy megtartja a babát - itt gondolom, csak ártana, ha befolyásolni próbálod.
De tényleg kellene egy jó pszichológus...
A pszichológus kizárt, mivel ő magáról nem gondolja, hogy probléma lenne a fejében. Ilyen szinten nincs mit megoldani szerinte. Nem keres ilyen megoldást.
Mivel a terhesség jelei (fáradtság) egyre jobban mutatkoznak rajta, egyre inkább feszült. Talán már érzi, hogy ez nem fog magától elmúlni, mint ahogy reménykedik benne.
Azt azt egoista elképzelést, miszerint "neki a teste tönkremegy" lehetne valahogy csökkenteni? Nagyon szűk látókörű és önös, hisz megöregszik hamarosan, majd meghal és megóvott teste elrohad.
A földbe hullt mag is elrohad- de nyomában belőle új élt sarjad és ezért ez egy csodálatos metamorfózis, az új élet nélkül pedig egy szomorú, értelmetlen pusztulás.
Majdnem biztos, hogy ez valahol a korai gyermekkorban, ha nem egyenesen a magzati korban ivódott belé, - anyja tett ilyen megjegyzést - gyermekek nagyon érzékenyek erre, mert az van benne: "ne létezz!"- ez a legmélyebb érzésünket sérti ontológiai fokon- élni akarunk. "Az élet él, és élni akar" -írja Ady.
A világ legnagyobb csodája, a létesülés zajlik a testében jelenleg -a fáradság természetes tünet- kár, hogy nem tudtok rá figyelni egy kicsit... szeretettel..
Sokáig vártak rá a szülei, nagyon várt gyerek volt.
Inkább mondanám, hogy még ma is inkább az ő gyermek a családban.
Aha. Az, hogy várták - sajnos - nem zárja ki, hogy hallott egy ilyesmit (lehet, hogy nem rosszindulatból, hanem csak tényként , felnőttnek mondta az anyja és ő hallotta) - hogy "tönkremegy- belehal - a baba miatt - baj a terhesség miatt" - sajnos a 3 év alatt ezek félreérthetőek és bevésődnek (a már említett lételméleti okok miatt)
Nagyon sajnálom a helyzetet, rossz ez mindenkinek így. talán ezzel, hogy a szenvedést csökkenteni lehetne, ha egy nagyon jó hadigondozóval -pszichológussal beszélgetne ezekről. Arra számíts, hogy a kora miatt veszélyeztetett terhesnek fogja nyilvánítani az orvos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!