Lehet ez egy fajta terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Én 39 a feleségem 37 éves. 5 évvel ezelőtt már egyszer teherbe esett (nem tőlem, utána ismertem meg) és akkor az abortusz mellett döntött. Hozzátartozik, hogy amikor megismertem sem volt oda a gyerekekért, legtöbbször úgy nyilatkozott, hogy idegesítik őt, nem tudja elképzelni, hogy valaha is gyereke legyen. Összeházasodtunk, én az első időszakban rágtam a fülét, de aztán megbékéltem a gondolattal, hogy nem lesz gyerek. Volt 1-2 alkalom, amikor úgy tett, mintha mégis akarná, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Engem már nem érdekelt a dolog annyira.
Idén tavasszal furcsa pálfordulást történt, ő kezdte el irigykedve nézni mások babáit az utcán, és többször emlegette, hogy milyen jó lenne neki is egy kisbaba. Mivel 37 éves ezért gyakran hozzátette, hogy neki már úgysem jön össze. Aztán ovulációs teszteket vett, és minden hónapban tesztelgetett, majd egyszer csak közölte, hogy peteérése van, most próbálkozzunk. Én persze örültem a dolognak, hogy végre megváltozott. Második hónapban összejött a dolog. A teszt pozitív, ám öröm helyett jött a rémség.
Azt mondta, hogy nem akar gyereket, csak az én nyomásomnak nem bírt már ellenállni. Semmilyen nyomást nem gyakoroltam rá. Ő arra számított, hogy úgysem jön össze. Bár a babákat szereti de a gyerekeket utálja és azt gondolja, hogy ez a gyerek meg fogja ölni, mert miatta fog meghalni a szülőszobán. Ha meg nem, akkor úgysem fogja szeretni, mert tönkre fogja tenni a testét. Retteg a szülés következményeitől. Ha lehetne, biztos véget vetne az egésznek, de abortuszról hallani sem akar, mert mivel már egyszer végigcsinálta, újra nem fogja. Bízik benne, hogy a terhesség elhal. (7. héten vagyunk, orvoshoz jövő hétre megyünk)
Lehet ez egy terhességi pánik? Változhat ez? Mint józan ember mire törekedjek?
Arra, hogy kihordja és szülessen meg a baba, vagy arra, hogy rávegyem, mégis szakítsa meg a terhességet? Jelenleg az az álláspontja, hogy nem akar tudomást venni róla. Orvoshoz elmegy, de túlélni akarja az egészet, a baba egyáltalán nem érdekli.
válasza: válasza:A feleségeddel nagy gondok vannak, pedig csakis a szakember oldhatja fel neki ezt a szorongást.
Talán attól fél, hogy ha már nem lesz "csinos"te elhagyod. Nem lehet, hogy te tulságosan sokat vársz el tõle a csinosság terén?
Mondd neki nagyon sok nõ szült és mégis visszanyerték az alakjukat, de kit érdekel a lényeg, hogy egészséges babáink szülessenek és a férjeinknek legyen esze, hogy örüljön az uj családjának.
Szegény baba komolyan mondom, elképesztõ a feleséged hozzállása.
Ráadásul már nem is olyan fiatal, aki jajjj még élni akarok, csinos akarok lenni, mert a terhesség után is lehet csinos lenni, csak tenni kell érte.
Nem az alakjáról van szó, nem azt félti, hanem arról, hogy az egészsége mehet tönkre. Császárnál szétvágják, természetes szülésnél szakad, reped.
A fájdalomtól, a haláltól fél és a személyes szabadság elvesztésétől.
válasza:Az nem biztos, hogy császárral szülne, és miért szakadna, repedne, én is szültem 2 gyermeket nem császárral és mégsem szakadtam, repedtem. Habár nem tudom, hogy ilyen korban, hogyan van, mert én a 20as éveimben szültem.
Pontosan azért van szüksége szakemberre, hogy ettöl a félelmektõl megszabaduljon, hiszen a terhességet amig kihordja bele is õrülhet a félelmeibe. Komolyan mondom ez nem játék!
Hiába volt várt gyermek, valami a gyerekkorában alakult ki. Vajon mi váltotta ki nála, hogy ennyire utálja a gyerekeket, ennek is okának kell lennie!
válasza:"az egészsége mehet tönkre. " Pár milliárd esett már tanúsítja, a terhesség-szülés természetes dolog a nőknél. Sok betegség abból fakad, ha ez nincs, gyakoribb pl a mellrák a nem szülteknél stb. A természet ( a teste)~24 éve vár, készülődik erre, havonta csalódást okozva a testének. A test megbosszulja ezt...
Az a szabadság, amit csak úgy el lehet veszíteni a természet rendje és a felelősségteljes cselekedeteim által - az nem volt szabadság (az szabadosság, az ellentéte). Pont az a szabadság, hogy a világ törvényeit felismerem és a döntéseimet aszerint hozom.
Én ezeket mind elmondtam már neki (testi változás), de hatástalan. Pszichológushoz nem fog menni,a kérdés tényleg az, hogy én mit tudok tenni.
Már ha valamit tudok egyáltalán.
válasza:Te azt tudod tenni, hogy türelmes vagy vele, ne mondj semmit neki, csak annyit, hogy tegyen ugy mindent,ahogyan õ jónak látja.
Ha meg akarja tartani tartsa, ha nem akkor tegye meg!
Sajnos az irásaidból az jön le, hogy mégis azért ment bele a terhességbe, hogy neked meg tegye a kivánságodat, és ez is lehet nála raffináltság, hogy érezteti veled, mekkora áldozatot hoz érted.
Kivánd, hogy a gyermeked egészségesen megszülessen!
Utána a feleséged azért fog hisztizni magában, mert boldog lesz,amikor meglátja a babát és lelkiismeretfurdalástól fog szenvedni!
Én attól rettegek, hogy ha nem veteti el (mert nem akarja újra megtenni), ám a terhesség alatt semmit nem tesz azért, hogy egészséges legyen a baba, akkor mi történik? Ha emiatt pedig tragédia lesz?
Annyira elutasító, hogy kb az van a fejében, hogy majd megállapítják, hogy terhes és nem tesz majd semmit.
Én meg nem tudok semmit sem tenni, felőröl a tehetetlenség.
válasza:A természet bölcs. Neki semmit sem kell tennie, csak hordozni a szíve alatt. (egészségesen táplálkozni, aludni, vegyi anyagoktól sugárzástól védeni - de ezt valószínű így teszi baba nélkül is) A babának nem kell mondani, na fiam, most ezt tedd, azt tedd - ez a létesülés csodája, kegyelemből adatik nekünk. És ez még a születés után ~3 évig tart- magától csinálja a mozgásformákat, és a beszéd-gondolkodás kialakulása is saját ihletett tevékenysége, noha már a környezetből tanulja, de saját ereje, képessége révén.
Semmit ne tegyél, ne beszéld rá semmire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!