Ez normális? A szüleim semmit szinte semmit sem engednek meg. (bőv lent. )

Nem, persze, nem tilthatják meg, hogy menjen,

AZT VISZONT minden további nélkül,

hogy visszamehet-e. ;)

Drasztikus lépések helyett jobb átgondoltan, ésszel.

Ismerős a helyzet. Nekem anyám még azt se engedte meg, hogy délután beszélgessek az osztálytársaimmal. Mintha agyereknek nem is kéne szocializálódnia...az agyamra ment.

Egyébként azt tudom tanácsolni, amit a fentiek írtak.

A függetlenség kivívása egy folyamat. Te kicsit későn kezdted el, de jobb későn mint soha, így akkor most szép lassan kezdj neki. Nekik sem lehet céljuk, hogy tönkre tegyék az életed, csak szokniuk kell, hogy nem vagy már gyerek.

Szoktad őket, szép lassan, lépésenként.

Ismerős helyzet, bár nekem korábba vége lett, helyette lett más aki tiltott.

A lényeg, hogy a szüleim és az exbarátom ilyen viselkedésének az eredményei : depresszió, nincsenek barátaim, nincsenek haverjaim sem akikkel beszélgethetnék akármikor is, Igazából nincs semmim, ami miatt jólérezhetném magam. És a szomorú az egészben, hogy mostmár mintha nem is vágynék rá. Már nincsen kedvem elmenni sehova, beszélgetni másokkal, csak itthon ülök most is egész nyáron filmeket nézek, néha elmegyünk a családdal strandra,

Azért írtam h korábban vége lett, mert 17 voltam amikor szakítottam az exemmel, akkor a szüleim kicsit megenyhültek, és mászkálhattam este is kint. Viszont lány létemre anyám sosem engedett lányoknál ottaludni. Az első akinél engedte, a barátom volt...