Anyukák! Ti a lányotok mellett állnátok, ha terhes lenne?

"Ha más nem keresztanyu vagy uncsim addig tudna a kicsire vigyázni. Így mire oviba megy rögtön el tudok kezdeni dolgozni. "

Ez a más f.szával verjük a csalánt esete. Te mit szólnál, ha lennének terveid az életben, erre az unokatesód jönne azzal, hogy terhes, de semmi baj, majd te segítesz... Gondolkozz már egy kicsit!

Mire oviba megy? Akkor már 3 éves minimum, addig ki tart el? Az állam a 28 ezer Ft-nyi gyesből? Vagy gondolod, hogy a szüleid, akikről eleve tudod, hogy nem fognak repkedni az örömtől a hír hallatán? Meg majd az unokatesód, meg keresztanyád vigyáznak rá? Ők micsodák? Nyugdíjasok, hogy megtehetik ezt? Nyugodtan mérget vehetsz rá, hogy ad hoc jelleggel szívesen babázik akárki, de úgy, hogy rendszeresen a nyakába sóznák, hát nincs az rokon, aki ezt bevállalná, akármennyire is jó a viszonyotok. Főleg egy dolgozó ember, vagy akár olyan, aki tanul. Pont az kell kikapcsolódásképpen, más gyerekének az üvöltése, meg hisztije... Olvass már bele itt egy-két kérdésbe, már a nagyik se szívesen vállalnak unokát felvigyázásra, mert fárasztó, időrabló stb. És az esetedben nem arról lenne szó, hogy néha egy pár órát vigyázzanak rá.

Tudod te mennyi pénzbe van az ember élete? Csak úgy szimplán lakni+enni, semmi olyan luxus, hogy akárcsak tömegéve fénymásolni a jegyzeteket, ami a tanuláshoz kell (és még csak nem is megvenni...)?

Ne áltasd magadat: teherbe estél, meg akarod tartani, ami szép, de apuka nem akarja, és MÁS NYAKÁRA AKAROD MEGSZÜLNI. Egyik válaszodban sem arra tértél ki, hogy hogy fogod magatokat eltartani, hanem hogy majd ez támogat, az örül neki, meg amaz vigyáz rá, te meg éled tovább az életedet, mintha ami sem történt volna, fősulival, meg mindennel. Ja, és mégegy dolog: a legtöbb szülő tényleg örül a gyereke gyerekének, meg ha az családot alapít, de nem az olyan verziónak, hogy a 25 éves fia éppen hogy nagykorú barátnőcskéje bekapja a legyet, és a fiuk akarata ellenére lebabázik a nagy büdös semmibe, és rántja magával a fiúkat is a kilátástalanságba. Meg az, hogy ígérgetnek fűt-fát, arra nem lehet alapozni. Ha meg mégse ad pénzt, nem vesz semmit az unokának, nem vigyáz rá, akkor lobogtatod a szóbeli ígéretet? Behajtatod rajta? Lerakod a küszöbre a gyereket, hogy márpedig most mégis vigyáztok rá, mert neked el kell menned, ők meg megígérték annó?

Nyilván a családod nem fog a sz..ban hagyni, mert nem fogják nézni, hogy éhen haltok egy híd alatt, de ha már az ő f..ukkal akarod a csalánt verni, mert azt akarod, akkor illene legalább figyelembe venni a véleményüket, hogy megtartsd-e vagy sem. Ha pedig nem támogatják az ötletet, akkor legyen benned annyi tisztesség és felelősség, hogy fogod a cókmókod, és munkát keresel+elköltözöl, és felnőtt módjára vállalod a döntésedért a felelősséget. Nem az ő nyakukra viszel egy bömbölő csecsemőt, nem velük tartatod el magad, amíg főiskolán lógatod a lábad, hanem dolgozol, eltartod magadat, és majd ha úgy alakul és megengedhetett magadnak, akkor csinálod a fősulit. Ja, hogy így nem kellesz majd sehova, meg nem fogsz tudni megélni stb. Hát, te választottad, miért más szívja meg miattad?

Felháborító az ilyen felelőtlen kis királylány esete, aki kitalálja nagy büdös semmire, hogy megszüli a gyerekét, de más rakjon alájuk mindent x évig. Miért? Mert. Beleszólásuk? Az nincs. Szép, mondhatom...Jöhet a lepontozás.

Gondolkozz már egy kicsit!

"Tudod nem a semmire szülném a gyereket, a páromnak saját lakása van, hitel sincs rajta, dolgozik. "

Figyelj, én írtam, hogy tartsd meg a babát, ha szeretnéd, szóval melletted álltam.

De ilyen f*szságokat, hogy nem a semmire szültél, ne jelents már ki. Lakása nem NEKED van, hanem a palidnak. Fizetése nem NEKED van, hanem neki. Neked mid van? 28.000 állami gyesed, mert nem dolgoztál fél évet a babavállalás előtt. Te a SEMMIRE szülnél, azaz a barátod anyagi körülményeire apellálva. Rohadt nagy különbség, hogy NEKI van valamije és nem neked. Ugyanis 1000 dolog történhet fél év múlva, ami miatt neked ebből már nem jut, csak egy pár 10.000-es gyerektartás...

"Tudom, hogy mennyibe kerül egy embert eltartani mert minden hónapban anyával közösen rendezzük el a pénzügyi dolgokat és bevásárlást stb... "

U.i.: nagyon nem tudod, mennyibe kerül egy csecsemőt eltartani. Egy felnőtt ember cuccainak köze nincs ahhoz, amit egy kisbaba igényel. Hülyén hangzik, pedig így van: a gyerekek nagyon sokba kerülnek. Nem olcsó ám a tápszer, pelena, játékok, ruhák, cipők, gyógyszerek, babaápolószerek, babakocsi, rugdalózó, rácsos ágy, stb... Egy újszülött szinte 2 havonta kinövi a ruháit, és ott tartunk, hogy egy új kis felső 2-3.000 ft. Persze lehet turkálóban venni (nincs is ezzel baj), de akkor is tonnákra van szüksége egy év alatt. Egy egy évesnek egy kiscipő 6.000 ft-tól kezdődik!!! Drágább, mint egy felnőtt cipő. És bizony kinövi 3-4 hónap alatt, és nem 1 pár kell neki belőle, hanem 5...

Itt a válaszolók csak az alapján tudnak véleményt alkotni, amit a kérdező elárul az esetről.

Munkatapasztalat nélkül, pénz nélkül úgy bevállalni egy gyereket, hogy anyunak csak egy kicsit kell anyagilag segíteni, ez meg az majd vigyáz a gyerekre, az súlyos felelőtlenség. És te biza a semmire szülsz, mert az, hogy a barátodnak van lakása és állása, az édeskevés. Ha egy tervezett baba lenne ami közös döntés után fogant, az oké, a ti dolgotok, de így nagyon rizikós bevállalni. Mert nem biztos, hogy a barátodnak kell a felelősség, simán mondhatja, hogy akkor inkább fizet 15 ezer gyerektartást meg néha jópofizik a gyereknek, de hagyjátok békén. Akkor mit csinálsz? Mert benne van ám a pakliban.

Te arra számítasz, hogy ez meg az kisegít, a barátod majd eltart.

"Hogy miért hiszem el neki, hogy tényleg csak a szülők miatt nem akarja a gyereket? Azért mert beszélgettünk és mondta, hog nem akarja az abortuszt ő sem és közben sírt."

Hát persze, hogy nem fogja azt mondani érzéketlenül, hogy menj kikapartatni magadból azt a kis izét, mégis csak az a gyereke. De ez nem jelenti azt, hogy szeretné ha odacuccolhatnál hozzá a babával és majd ő eltart évekig amíg nem tudsz dolgozni. Ha nagyon nagyon akarná, akkor nem számítana, hogy ki mit mond, akkor azt mondaná, hogy költözz oda és megoldjátok. De nekem úgy tűnik, hogy kifogásokat keres, másra hárítja, nem mondja azt egyenesen, hogy én még nem készültem fel rá.

"Tudom, hogy mennyibe kerül egy embert eltartani mert minden hónapban anyával közösen rendezzük el a pénzügyi dolgokat és bevásárlást stb..."

A gyerekvállalásban nem elsősorban a pelenka és a kiságy beszerzése a nehéz, mert eleinte kölcsöncuccokból, egy kis kreativitással és ügyességgel sokat lehet spórolni, Na meg 0-3 évig a gyereknek nincsenek is nagy igényei.

Az a legnagyobb gond, hogy a pályakezdő, munkatapasztalat nélküli kisgyerekes anyukákért nem igazán kapkodnak, mert ha beteg a gyerek akkor hiányzik, mennie kell anyáknapi ünnepségre (amit nem munkaidő után este 7-kor tartanak, hanem pl. 4-kor), stb.

"Egy részt amit majd kapok rá pénzt, másrészt abból ami a számlámon van, mert a szüleim születésemtől minden hónapban raknak ra pénzt."

Amit kapsz az államtól, az lófütty. Abból nem lehet gyereket nevelni (mondjuk nem is erre kell építeni, mert annak a célja az, hogy csak csökkentsék a szülők kiadásit, de nem kell fedeznie a gyerek szükségleteit %-ban)

Ami meg a számládon van, hát nincs az a pénz, ami ne fogyna el egyszer.

"de ha már így van és a körülmények is adottak akkor csak azért, hogy nekem kényelmes legyen öljem meg a gyerekem?"

Én speciel nem írtam, hogy vetesd el. De az tény, hogy a körülmények nem adottak, mert teljes egészében mások jóindulatára és segítségére vagy utalva. És nem az a lényeg, hogy NEKED kényelmes legyen, hanem csak azt jeleztük többen, hogy másoknak, akinek a gyerek fogantatásához semmi köze, azoknak nem okozhatsz úgy kényelmetlenséget, hogy beleszólásuk sincs.

Most még egy darabig a padlón leszel, és sokáig fog tartani, hogy a csalódást feldolgozd. Egyszer majd, ha férjed lesz, munkád lesz, közös otthonotok lesz, közösen tervezett gyereket fogtok nevelni belátod majd, hogy ebben az esetben ez volt a legésszerűbb döntés. A válaszadóknak igazuk volt, csak egy ilyen lelkiállapotban lévő lánynak talán más módon kellett volna elmagyarázni az okokat. 19 éves, nagykorú, de az írásaid alapján még nagyon gyerek, és tapasztalatlan. Nem hiba ez, fel fogsz nőni, lesz családod, lesz gyereked, akkor majd megérted, hogy itt jót akartak neked. Ha nehéznek ítéled meg, hogy feldolgozd az abortuszt, kérj szakembertől segítséget. A szüleid előtt titkolni felesleges. Csalódást okozol nekik vagy sem, ők azok akik ebben a döntésedben melletted lesznek. Egyébként pedig minden embernek megvan a saját keresztje amit egy életen át cipel, nincs olyan ember akinek nincsen. Kinek nagyobb,kinek kisebb. Neked ez lesz, de el fogod bírni.

Kitartás.