Miért kell 18-19 évesen kirepülni otthonról?

Én meg pont azt látom, hogy sok gyerek 26 évesen is elvárja a szülőtől, hogy eltartsa és ne kelljen beszállnia a költségekbe. Emellett nem hajlandók semmiben sem segíteni, nagyszájúak, azt hiszik nekik ez előjoguk. Ha tehát van egy 18-19 éves gyerek, aki semmiféle tiszteletet nem mutat a szülője iránt, nem hajlandó elvégezni az alapvető házimunkákat sem, állandóan pénzért kuncsorog, és diákmunkára sem hajlandó elmenni, azt miért tűrné meg otthon bárki is? Én sem tenném.

Élő példa a szomszédunkban élő semmirekellő: végigbukdácsolt egy általa választott szakiskolát, most mégis másik iskolába iratkozna be, mert különben már el kellene menni dolgozni, és nem a szülei által vett gép előtt rohadhatna egész nap. És ilyenekkel vannak tele az iskolák: azt se tudja mit akar tanulni, csak legyen valami amire még fizetnek neki és amivel eltelik az idő.

Mi annak idején az általad említett dolgokat(Főzés, takarítás, mosás, esetleg gyerekfelvigyázás) 12-14 évesen sajátítottuk el, ma pedig sok huszonéves azt se tudja, hogy a levesport szárazon eszik -e vagy vízzel.

Ne haragudj, de számomra nagyon furcsa a kérdésed. Sok fiatal van a közelemben, a családtagokon kívül ismerősök, távolabbi rokonok. Én egyről sem tudok, akinek ki kellett volna repülni otthonról. Szerintem az nem kirepülés, ha egy érettségizett fiatal, ha nem tanul tovább, elmegy dolgozni. Manapság már örülni kell annak, ha egy kezdőt egyáltalán felvesznek valahová. Ami a ház körüli teendők elsajátítását illeti, azért nem kell egy évet külön otthon tölteni. A családban felnövő gyerek automatikusan részt vesz a család mindennapi életében. Lehet, hogy 16 évesen egy csaj nem főz meg a családnak, de ha bulira készül, bizony sokszor összekapja magát, hogy valamit saját maga elkészítsen. A szülei válláról pedig nem azzal vesz le terhet, hogy süt, főz, takarít - mert szerintem ebből valamit néha-néha megcsinál - hanem azzal, hogy a korosztályára jellemző cuccokra (ruha, kozmetikai szerek stb.) megkeresi a pénzt. Egy érettségiző esetében a gyerekfelvigyázás pedig nagyon ritkán jön szóba, mert neki már általában nagyobb testvérei vannak.

Ezeket most nem azért írtam le, hogy neked ellentmondjak. Én egy 7 unokás nagymama vagyok, az unokáim életkora 7 és 23e év között szór, tehát közvetlen közelről látom ezeket a dolgokat. Persze azt is elfogadom, hogy kivételek mindig vannak. De azért nem általánosítanék ennyire.

Ja igen, 7 évesen már teljesen egyedül sütöttem hajnalban a palacsintát a szüleimnek reggelire meglepetésből. 10 évesen már szinte mindent tudtam, csak az nem sütöttem ki amit bő forró olajban kell. A testvéreim fiúk, a nagyobbik a rántottás-szendvicses típus, de nem halna éhen, a kisebbik (15) már nagyon jól főz, főleg az olaszos dolgokat, és szeret kísérletezni is a konyhában, általában ezeknek is nagy sikerük van.

A házimunkát gyerekkorunk óta megosztottunk (persze a korunknak megfelelő mértékben).

Jól tanulunk, legalább azt kiválóan, amiben a jövőnket látjuk. Nem hiszem, hogy semmirekellőek vagyunk...

Maradhatnánk egy évet ugyan, de nem hiszem, hogy több előnye lenne, mint hátránya.