Volt már hogy szülő befolyására végeztetek el egy egyetemet?
Mit gondoltok erről?
Szóval.. én eleinte gyógyszerészetre akartam menni, aztán pár hónapja rájöttem, hogy valahogy mégsem tudnám elképzelni magam a szakmában, de mindenképp az eüt választanám. Nos.. kell tudni rólam azt, hogy idáig a szülőknek való megfelelés volt az egyik legfontosabb dolog számomra. Nagymamám azt szeretné, hogy gyógyszerész legyek, mindig jön, hogy miért is mondtam le róla. Édesapám és a környezetem pedig azt szeretné, hogy orvosira menjek, mert hogy eszem van stb stb. Az unokatestvérem az eü-ben dolgozik asszisztensként és ő semmiképpen nem javasolja az orvosit. Azt mondja, hogy piszkosabb dolgok folynak ott, mint a kisvárosi piaci árusok közt, és tulajdonképpen majdnem, hogy áttanulják fiatalságukat. Ő azt javasolja, hogy ne aszerint döntsek, hogy mi szeretnék lenni "ha nagy leszek" hanem, hogy mit szeretnék az elkövetkezendő egy évben csinálni: fiatal vagyok meg válthatok akármikor, ha mégis orvosi mellett döntenék, éljek át minden percet míg fiatal vagyok, próbáljak ki mindent stb stb. Én egyetértek vele nagyonis, így gondolkodok, a gyógytornász bsc-n ami után mesteriznék is. Szerintem egy nagyon szép szakma, és fizioterapeutaként külföldön is jól fizetnek ahhoz képest, hogy 1/3-át tanulja az orvosinak. 24 évesen viszonylag már a talpamon is megállhatnék, nem kellene még pár évig anyuékat sem terhelni pénz felől. Testvérem most megy másodikba, tehát nem csak rám kell gondoljanak. Édesapám pedig azt mondja, hogy nem számít, kiszorítjuk azt a pénzt, csak tanuljak, de valahogy úgy érzem, hogy nem látja át teljesen az anyagiakat. Kertészettel foglalkoznak szüleim, jól élünk, de azért az orvosi tandíja nem kisösszeg, és sajnos már államilag támogatottra nem jutnék be. Én úgy gondolom, hogy ha ezt elvégezném, akkor meg tudnék állni a saját lábamon is, anélkül, hogy szüleimnek legalább hat évig kelljen fizetniük a lakást is. Nos de mindezekmellett pedig ha ránézek egy-két lány ismerősömre, aki pl 9.ben egy évet szakközépben megbukott most pedig orvosin van kicsit lehangoló, hogy én, aki viszonylag jól tanult középsuliban gyógytornászatra adom a fejem.
Mi a véleményetek az ilyen szülői befolyásról? Mit tanácsolnátok?
Köszönöm a válaszokat. Mindenkit felpontoztam aki válaszolt.
Én nem gondolom, hogy lézengős szakma a fizioterápia, sőt! Csak a környezetemben mivel senki nem ismeri jól, így mindenki az "orvos a király" elvet vallja, mert ugyebár tudnivaló, hogy rengeteget kell tanulni és az ősi, maradandó, örök szakma dr.-i címmel, és "az a két betű sokat mond".
Én nem, de egy kedves barátnőm volt/van ilyen helyzetben. Történelem szakra szeretett volna menni, imádja, tudja a történelmet a mai napig, és nagyon szerette volna elsőként megjelölni.
De a szülők rávágták, hogy abból te nem fogsz tudni megélni. Így barátnőm feladta az álmát, jelentkezett gyógytornász szakra, felvették, de nem ez az álomszak, amit szeretne tanulni, és már nagyon bánja, hogy oda ment.
Én egy őszinte beszélgetésünkkor elmondtam neki, hogy elég rossznak tartom azt, hogy 18 évesen a szülők döntik el, hogy a gyerek mit csináljon, és náluk tulajdonképpen ez volt. Megmondtam neki, hogy bizony nem kellett volna rájuk hallgatni, ugyanis szerintem lett volna annyi motivációja, és olyan esze, felfogóképessége, hogy történelem szakon egy kiváló régész, történész legyen belőle, aki szakmája kiemelkedő szakembere lenne.
Én azt tanácsolom neked, hogy hallgasd meg a szüleidet is, de mondd el a saját érveidet is, mondd el, hogy te ezt szeretnéd, nagyon szereted a szakmát, és ezt akarod csinálni. Valóban fiatal vagy még, válthatsz, ha mégsem tetszene, vagy nem olyan amire számítottál.
Sok sikert kívánok, és kitartást a továbbiakhoz, hozd meg a legjobb döntést. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!