Miért lett ennyire divat a szülők utálása?

Liberalista, mindent toleráló neveltetés.

Egy gyereknek igenis élesen ki kell jelölni a korlátait, amin belül mozoghat, és igenis szükség van büntetésre a szabályok megszegéséért, nem pedig strucc módjára elbújni a problémák elől.

Igen gyereknek, de nem egy 26 éves férfinek, néha a szülő tesz arról hogy megutáltassa magát, nem mindig a gyerek a hibás

Nálunk jóval nyomósabb okok miatt folyik a harc, minthogy valakit elengednek-e 15 évesen diszkózni vagy sem

26/f

Azt senki sem tudja befolyásolni, kit szeret, és kit nem, ez tévhit. Nem tudom eldönteni, hogy holnaptól szeretni fogom a szomszéd Jóskát, mert azt akarom. Erre nem vagyunk képesek.

Az, hogy ez nagyobb mértékben probléma, az meg azt jelzi, mennyire hiteltelenek a szülők, és ezt érzik a gyerekek, érzik, hogy nincs valami rendben, apu, anyu csak mutatja milyen erős, miközben belül gyávák, és folyamatosan hazudoznak önmaguknak, és a gyerekeknek, és ezt nem tolerálják. Persze, sokszor nem tudják, hogy mi nincs rendben, de érzik, hogy mást mondanak, és más látszik meg, és másképp cselekednek.

A szülőknek fel kéne nőniük(akinek nem inge, nem veszi magára), és abba kéne hagyniuk a hazudozásaikat, és vállalni a felelősséget az életükért, és tetteikért, és nem a hazugságok mögé bújni, a gyerek úgyis megérzi, hogy nem hiteles, talán jobban is, mint a felnőttek.

Régen is ugyanennyi volt, csak nem illett mondani. Elég pár évtizedet visszamenni, a gyereknek, asszonynak kuss volt.

Fiatal vagyok, de a szüleim ismerőseitől hallottam történeteket. Hát nem volt egy leányálom nekik sem.

Amúgy akik utálják a szüleiket általában megvan rá az okuk, lelki és fizikai terror, esetleg pont magasról tesznek a gyerekre.

Egyébként csak egy "szülőgyűlölő" ismerősöm van, meg is van az oka. Igaz ő csak az anyját nem bírja, mert a nő megsem próbálja. Nemhogy szülőként, de felelős felnőttként viselkedni sem tud viselkedni.

18/l

Azt gondolom, hogy azért, mert a legtöbb szülő nem alkalmas szülőnek. Tudom, hogy a fennmaradásunkhoz szükséges, hogy szaporodjunk, és a társadalom ne öregedjen el folyamatosan, de a jelenlegi felfogás, hogy boldog-boldogtalan szüljön gyereket minél előbb és minél többet, az csak rontani fogja ezt a helyzetet. Kicsit vicces, hogy a robogóvezetéshez kell jogosítvány, de a gyerekneveléshez nem, pedig az utóbbi az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb felelősség.

Más is írta, hogy ez nem csak most van így, hanem így volt mindig, bár kultúránként is jelentősen változik, hogy mennyire alkalmasak az emberek szülőnek. Intelligenciát nyilván csak a gének tudnak adni, de egy egészséges kultúrát és normarendszert, amit már elégnek tartok mint "jogosítványt", azt egy érett gondolkodású ország is meg tud alapozni, sőt, nagy számban talán csak az.

Ami miatt azt érzed, hogy mostanság divatos utálni a szülőket, az valószínűleg inkább az, hogy egy sokkal liberálisabb világot élünk, mint korábban (ami szerintem jó egyéni és társadalmi szinten is, csak a megfelelő határokat kell eltalálni), és nincs már rajta az újabb generációkon a társadalmi nyomás és feszültség azzal kapcsolatban, hogy kifejezzék ezeket a dolgokat. Ez egy kicsit játékelméleti probléma is, mert amíg mindenki hallgatott, addig mocsokrossz stratégia lett volna egy-egy egyénnek látványosan bevállalnia, hogy utálja a szüleit, mert annak ellenére, hogy sokan mások is így éreznek, csak pellengér jutott volna nekik. Most, hogy nem tabu ez, nem kérdés felvállalni sem. Az más kérdés, hogy vannak-e, akik éppen ezért már a divathatás miatt is megjátsszák a dolgot. Azt gondolom, hogy igen, de nem ők a számottevőek, hanem egy valóban őszinte reakció társadalmi következményektől mentes felvállalását tapasztalod inkább.

Szerintem, és ez megint a személyes véleményem, ezzel sincs gond. Egy szülőnek nem jár alanyi jogon a szeretetet és a tiszteletet csak azért, mert szülő. Ezek azért járnak, amit egy szülő szülői mivoltában tesz. Némelyik megkapja automatikusan. Mások nagyon elcseszték, és így jártak. Egy gyerek mindig egy tiszta lap, egy elfogulatlan ember. Ha mire felnő, nem szereti a szüleit, akkor ott a legnagyobb eséllyel a szülők csesztek el valamit.

Az is lehet, hogy régen, amikor verték a gyerekeket, ugyanúgy voltak konfliktusok, csak a gyerekek nem mertek annyira lázadni.

A konfliktusok és a szülőtől való eltávolodás, az egészséges fejlődés része. A kamaszkor és a lázadás erről szól. A gyerek kezd már önállóan gondolkodni és mindenben mérges lesz, hogy a szülők mindenbe beleszólnak. De ha hagynák, hogy kiélje magát és csak megvonnának tőle némi támogatást, és esetleg inkább abban támogatnák, hogy elköltözzön, úgy tudnák önállósítani.

Később pedig amikor elmúlik a kamasz kor, a gyerek már megbékél a szüleivel.

Azt hiszem, hogy ez lenne a normális.

Nagyon egyetértek az előttem íróval. Csak az a baj, hogy

mindig közbeszólnak a piszkos anyagiak az elköltözésbe.

Egyébként lehet szeretni vagy nem szeretni, de jó ha az ember minden körülmények között teljesíti a kutya kötelességét, s nem keres érzelmi kibúvot.