Miért lett ennyire divat a szülők utálása?

Divat lenne? Aligha.

Van pár száz tanítványom és csak azoktól hallottam eddig utálkozó megnyilvánulást a szülei irányába, ahol aztán tényleg nagyon nagy a probléma (anyuka valahol Berlinben kur.va, apuka sitten, anyuka az ötödik apától szüli a hetediket, apuka reggel 6-kor már tajtrészeg etc...)

Minden más átlagos normális esetben a gyerekek büszkék a szüleikre és örömmel mesélnek róluk.

Rengeteg szülőgyűlölő ismerősöm van, és nem csodálkozom rajta. Mindenkinek megvan a maga sztorija, hogy hogyan dobták ki a jégesőbe, hogyan került a szülei miatt kórházba, ki kit és hogyan vert meg részegen a családban, apuka hogyan csalta meg anyukát, illetve fordítva. Ki vesztette el a családi házat kártyatartozással, satöbbi, satöbbi. A legtöbb ilyen ismerősöm lelki, vagy fizikai terrorban él, pszichés betegségekkel küzdenek, és hát, köztük vagyok én is. A barátomat 12 évesen kidobta az anyja otthonról, mert új pasija lett, aki nem tolerálta a gyereket.

Ha itt olvasol, vannak akiket éheztetnek otthon, vagy vernek, és van, aki 19 évesen sem alhat a barátjánál.

A gyerek életében a szülő tartozik a legnagyobb felelősséggel, és ma már szinte minden emberen túl nagy a nyomás, az elvárás a társadalomban. Ilyen nyomás mellett pedig rengetegen elrontják a dolgokat, beleértve a gyereknevelést. Nehéz kérdés, mert egy bizonyos határig mindenki ártatlan, és egy bizonyos határon túl mindenki bűnös. Lehet okolni valakit azért, mert gyenge?

Persze vannak olyan barátaim is, akik egészséges családban nőttek fel, és ők szeretik, tisztelik is a szüleiket. Köztük nem tapasztaltam, hogy divat lenne utálni a szülőket.

Nem divat. Tény, hogy vannak ilyenek, akik divatból teszik, de azok nagyon kevesen vannak.

Meglátásaim szerint manapság rengeteg a rossz szülő, és nem olyan értelemben, hogy a 15 éves gyereket nem engedi mindig bulizni. Saját magam is megtapasztaltam.

Rengeteg az olyan szülő, aki a mindennapi frusztrációt, stresszt egyszerűen a gyereken vezeti le, vagy a szülők egymással való csatározásának ostora is a gyereken csattan. Én megértem, ha egy gyereknek ezek után már elege van a szüleiből.

Aztán rengeteg olyan szülő van, aki a meg nem valósult vágyait akarja a gyereken (vagy inkább a gyerekével) beteljesíteni. Így nem engedi, hogy azt tanulja pl amit akar.

De a leggyakoribb (velem is ez van sajna), hogy rengeteg szülő képtelen elfogadni, hogy a gyereke egyszer felnő, és még 18-20 éves korában is kisgyerekként kezeli a felnőtt fiát/lányát, ha meg valami probléma van, akkor "jaj már megint durcás". Én is meg tudom erősíteni, hogy ez egy idő után kegyetlenül idegesítő és irritáló tud lenni, valamint kiábrándító.

Anyám tanító nő, ő is mondta, hogy egyre több a neveletlen, bunkó szülő, és hogy ténylegesen a gyerekkel ordibálnak, ha a férjükkel/feleségükkel nem működik jól a kapcsolat.

Szerintem h*lyeség azt gondolni, hogy a szülők csak szentek lehetnek, és a gyerekkel van mindig a baj. Régebben is ugyanennyi ilyen ember volt, csak nem beszélték ki, mert nem illett.

Sok olyan ember van, aki abszolúte nem alkalmas szülőnek. Nem 1 olyan szülővel találkoztam már, aki elég rendesen megnyomorította a gyereke életét. Érdemes itt a GYK-n a kérdéseket olvasgatni, olykor már hihetetlen történetek vannak, hogy mikre nem képesek a szülők. Sokan ténylegesen csak "rokoni nyomásra" meg "na legyen már unoka ilyen korban már illik" -re vállalnak gyereket, amikor nincsenek is rá sehogy se felkészülve.

Természetesen vannak rossz gyerekek is, de nem árt a szülőket is megnézni előtte.