Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel? Szeretem Édesanyámat, de ez már nekem is sok!

Édesanyám 76 éves, fiam 19, én pedig 42 éves vagyok, dolgozó férfi, és a fiam szerint is kiváló édesapa. Hárman élünk együtt egy lakásban, mert jelenleg így tudtuk megoldani.

Fiam home officeban dolgozik itthon, elmondása alapján Anyu vele mindig kedves, segítőkész, együtt elnevetgélnek, beszélgetnek, és nem vár el tőle szinte semmit, ami számomra elég furcsa, de már lenyeltem.

Mikor én hazaérek a munkából, akkor semmi sem jó neki amit csinálok, mindennel terhel. Ha leülök pihenni, akkor elkezdi, hogy ő nem lusta gyermeket nevelt, ha dolgozom, akkor pedig színlelt sírás kíséretében ordít velem, hogy elveszem a házimunkát tőle, meg a fiamtól.

Ez a megjátszott sírás körülbelül Karácsony óta visszatérő elem, mindenért "sír" szinte amit mondok, vagy amit teszek. Fiammal pedig semmi ilyen nem csinál, tudom, hiszen elmond mindent.

A legnagyobb balhé akkor volt, mikor munka után leültem a konyhába és felbontottam egyetlen sört. Akkor is zokogva támadt nekem, hogy hogyan csúszott így szét az életem, hogy az alkoholhoz fordulok. Egyetlen(!) sört ittam meg, fiamtól pedig azt is elnézi, ha ritkán részeg. Bár ez egyáltalán nem gyakori.

Miért ellenszenves velem az anyám azóta szinte, mióta a fiam már tud beszélni? Soha egy szóval, egy tettel nem bántottam, lehet ezzel valamit kezdeni?