Mièrt lepődnek meg a barátaim, hogy segítem èdesanyámat?

Talán arra gondolnak, feláldozod a saját életed, hogy te légy a családfő a testvéreidnek. Meg nem fogsz tudni így könnyen ismerkedni, mert neked már ott egy család, akikről gondoskodsz.

Egyébként azzal nincs baj, hogy segítesz. Csak talán a mértékét sokallják. Sok egyedülálló anya nevelt fel gyereket/gyerekeket, de általában szeretnék, ha a gyerekük munkába állva a saját életét építse.

Lehet, te leszel a testvérek közül az, aki beáldozza magát, a többiek pedig ezt természetesnek veszik, és ők majd dobbantanak.

Konkréten te tartasz el 3 embert + magadat. Gondolom a barátaid is úgy gondolják hogy a saját életedre kéne gyűjteni.

Nem azt mondom hogy ne adj semmit de hogy a gyerekem fizesse az én hitelem.. Főleg hogy nem arról van szó hogy éhen halnának nélküled, hisz míg nem dolgoztál is eltartott titeket és most meg már -1 gyerek van olyan értelemben hogy már meg tudod venni magadnak a mindennapi dolgaidat.

Inkább beszéljétek meg hogy havonta leadsz egy fix összeget (nem, nem annyit amiből az egész család megél).

Anyámnak én is szoktam pénzt adni, volt, hogy vásároltunk is neki, nem gond, bmire megkér, csak hát 100 km - re lakik.

Szerintem segíts, ha van pénzed és ezt akarod. Te pénzed, arra költöd, amire akarod, normális ember a szeretteire és magára költ. Azért tegyél is félre későbbre.

Szerintem meg nagyszerű ember vagy és pont. Kinek mi közel ehhez amúgy. Én 18 évesen költöztem el otthonról. Meg se merem mondani hogy most hány éves vagyok. De a mai napig mindenben segítem az édesanyámat. Anyagilag, érzelmileg, mindenhogy. Így nem érzi azt, hogy egyedül hagytuk.

(apám 30 éve meghalt).