Hogy kezeljem édesanyámat?

30 éves vagyok, van két gyerekem egy 6 éves és egy 1 éves kisfiú.

Anyukám 53 éves, de agyi infarktust kapott pár éve és tüdőbeteg is. Nagyon jó kapcsolatom volt vele a gyerekek előtt, de mióta megszületett a nagyobbik, vagyis 6 éve teljesen kifordult magából. Mindig is akart unokát, nem nagyon hallgatta meg, amit szerettem volna tőle a gyerekemmel kapcsolatban ezért sok vita volt köztünk. Átfordult abba a dolog, hogy “megszűntem a gyereke lenni”, csak az unoka létezik… ez pedig egyre rosszabb lett, mióta agyi infarktust kapott.

A sors keserű fintoraként, én aki visszasírta az anyja figyelmét, most nekem kell figyelmet fordítanom az édesanyámra. Úgy érzem nem készültem erre fel időben, nem gondoltam, hogy 49 évesen édesanyám mozgáskorlátozottá válik… na most rövidre véve a szót, anyukám azóta nagyon nehezen viseli, hogy szerinte nem tud igazi nagymamája lenni az 1 éves kisfiamnak…konkrétan a fiamon kívül őt is figyelnem és segítenem kell sokszor…

Sajnos nem tudom megértetni vele, hogy nem hagyhatom rá az örökmozgó kisfiamat, akkor sem ha többször is elsírja magát előttem.

Igazából nem tudom, hogy kellene türelmesebbnek lennem hozzá, amikor nem hallgat rám, folyamatosan panaszkodik, engem nem képes végighallgatni.

Úgy érzem sok ez így nekem és nemcsak fizikailag, de érzelmileg teljesen lemerít.

Ez egy eléggé lerövidített története a dolgoknak, tudnék még nagyon sok mindent mesélni, de nem lenne elég 1 könyvre való papírtömeg sem.

Hogy tudnám ezt helyén kezelni?

Köszönöm.