Nagyon mérges vagyok apukámra, beteg, de nem vigyáz rá, hogy én ne kapjam el, pedig a végén járó kismama vagyok, mit tehetek? Nagyon nagy düh van bennem?

Apukám sosem volt tekintettel másokra. Lehet mondani, hogy egy nagy gyerek maradt. Arra sem képes és sosem volt, hogy ha köhög, akkor a szája elé tegye a kezét.

Jelenleg sajnos náluk lakunk, mivel a mi lakásunkat most újítják fel, jelenleg lakhatatlan állapotokban áll.

Köztudott, hogy influenza szezon van, de apám nem vigyáz magára, megy mindenhova, persze, hogy elkapta. Most tátott szájjal köhög itthon, két wc van, mindkettőre járkál hasmenéssel, nehogy csak az egyik legyen fertőzve. Szinte ki sem merek már menni a szobánkból, mert az egész ház tele van köhögve. Gyakorlatilag egész nap szellőztethetnénk.

Én 38 hetes kismama vagyok, nagyon nem szeretnék elkapni semmit. Mondtam ezerszer apámnak ezt, hogy nagyon nem akarok beteg lenni, de neki is lehetne annyi esze, hogy a babát váró lányára vigyáz. Olyan nagyon mérges vagyok rá, utálom, hogy miatta leszek valószínűleg beteg. Csoda lenne, ha megúsznám. Ma még a kaját is szobánkba hozta be a párom, konkrétan csak mosdóra járok ki, de apukám még ott is mindkettőt összefertőzi.

Az meg a ráadás, hogy egész nap jajjgat, ugráltatni akarna minket. Hát ez így szülés előtt nagyon nem hiányzik.

Nem így terveztük, tavasszal vettük a lakásunkat és úgy volt, hogy a baba érkezésére már kész lesz, de annyira elhúzódott, hogy örülünk, ha idén tavasszal be tudunk majd költözni.

Nagyon felidegesített apukám a nemtörődömségével, a gyerekességével, hogy csak neki lehet rossz, és azzal, hogy egy kicsit sincs tekintettel a másikra.

Most nagyon nem ezzel kéne foglalkoznom és a betegségtől rettegnem. Másoknál, ahol egy háztartásba érkezett a baba, mindenki azt várta, készült rá, de nálunk ez is el van szúrva.