Hogy dolgozzam fel ezt a fájdalmat?

Erre csak annyit tudok írni, hogy őszinte részvétem, nagyon sajnálom, ami veled történt, nem lehet könnyű.

Viszont ne hagyd el magad emiatt, ő se akarná. Előtted az élet, a baba és még sok vidámság.

A gyereknek is beszélhetsz majd a nagypapájáról, hogy milyen tehetséges ember volt és így ő is megismeri majd. Mindenkiben ott van a jó és a rossz is, szerintem a gyereknek elég lesz majd csak az előbbit tudni és majd, ha nagyobb lesz, akkor esetleg, hogy mennyire várta őt a nagyapja.

Legyél erős és ne feledd, hogy sírni nem a gyengeség jele.

Őszinte részvétem. Én féléve elveszítettem édesapámat. 24 éves vagyok. Én is gyakran gondolok arra, hogy mi mindent csinálhatott volna és mennyi mindent láthatott volna még ha élne. A második diplomaosztómat, az első igazi munkahelyemet, az elért eredményeimet. Hogy mennyit segíthetnék neki és beszélhetnék vele ha élne.

Nagyon megviselt a halála, még szuicid gondolataim is voltak hónapokon át. Én abban bízok, hogy a mennyországban van és majd találkozok vele. Nekem a hitem adja a legnagyobb erőt.

Őszintén sajnálom, borzasztóan nehéz lehet.

Szerintem ne érezz bűntudatot egyébként szerintem ez egy gyakori reakció. Sokan vannak így hogy amikor elveszítik a szerettüket úgy érzik hibásak, még akkor is azt érzik nem voltak velük eleget ha minden percet szerettükkel töltöttek. Úgy gondolom hogy szerettétek egymást, veszekedések meg mindenkinék vannak. Ezzel azt akarom mondani hogyha az életetek közös szakaszában leginkább boldoggá tettétek egymást akkor ez nem volt meghatározó abban hogy ő hogyan ment el vagy milyen volt a viszonyotok. Ne hibáztasd magad csak gyászolj úgy ahogy neked legjobb! Természetes amit érzel, kívánom hogy mielőbb jobban legyetek!