Létezhet olyan, hogy egy anya őszintén örül a lánya sikereinek, ha ő többet elért nála és olyan jó dolgok történnek vele amik az anyával sosem? Vagy ilyenkor kizárólag az irigykedés lehet a helyzet?
Adott egy anya aki nagyon rossz családba született, szegénységbe és felnőtt korában is csak alsó középosztály szinten él, az érettségit sem tudta letenni, sőt szakiskolába járt. Rossz munkahelyi voltak mindig. Gyár, takarítás, stb...
Lesz egy lánya aki tovább tanult és akár a munkájának köszönhetően eljutott gyönyörű helyekre, tengerpartokra, olyan munkája van, ami az emberek szemében “menőnek” számít.
Sok olyan férfi udvarol neki akik “nagyon jó partynak” számítanak.
Ilyen esetben ugye abszolút semmi esély nincs arra hogy az anya szeresse a lányát és örüljön a sikerének, hanem csak a gyűlölet marad az irigység miatt?
Láttatok már akár egy példát is arra amikor ilyen helyzetben az anya nem volt féltékeny és szerette a lányát?
Azt ne írja senki hogy a lány miért nem segít az anyjának, mert azt nem írtam hogy a lány milliókat keres, a munkába meg nyilván nem tud senkit vinni magával.
válasza: válasza:Ahogy mások is mondják, a normális, egészséges lelki világú szülő pont, hogy erre vágyik, hogy a gyereke a lehető legtöbbre vigye, és megkaphassa azt is, amit ő, a szülő nem kaphatott meg (mármint az élettől, nem csak tárgyi javakra gondolok).
De sajnos vannak ilyen eltorzult, mentálisan sérült emberek, akik irigyek a saját gyerekükre. De nem, nem ez a normális. Bár sajnos én is ismerek ilyet.
válasza: válasza: válasza:"Ilyen esetben ugye abszolút semmi esély nincs arra hogy az anya szeresse a lányát és örüljön a sikerének, hanem csak a gyűlölet marad az irigység miatt?"
A 2 között azért vannak átmenetek.
válasza:Nekem anyukám elég rossz körülmények között élt gyerekként, nagyanyám megéri a pénzét. Akkor javult az élete, mikor össze került apámmal.
Egy jó szakmát szereztem, a dupláját keresem, mit ő. Bár nem vagyok egy nagy világcsavargó, sok mindent letettem az asztalra. Ő minden egyes dolognak tán még jobban örült, mint én. Se én, se férjem nem vagyunk csavargósok, de anyu mindig mondja, miért nem megyünk el ide vagy oda a férjemmel.
Ha elmennek valahova apuval, akkor utána mindig mondja, nekünk is el kell menni, látnunk kell.
Nem hogy irigykedne, de büszkébb rám, mint én magamra. Szóval igen, van.
válasza:Nagy defekt van annál az anyánál, aki nem féltékeny vagy nem örül a gyereke sikerének.
Normális embernek az a célja és álma, hogy a gyerekének jobb legyen!
Bár én szar anya vagyok alapból, de szívből örülök neki, hogy a lányom szebb, mint én, van amiben okosabb is, pedig csak 11 éves, örülök, ha valamiben sikert ér el és mindeképpen azon vagyunk, hogy a miénknél sokkal jobb és könnyebb élete legyen majd
válasza:Sajnálom, hogy a te világodban ez olyan hihetetlen. Nekem ez az alap.
Sokkal jobb anyagi körülmények között élek, mint édesanyám valaha, de soha egy percig nem irígykedett rám, örül a boldogságomnak.
Én is csak örülni fogok annak, ha a lányomnak még könnyebb élete lesz.
Hát nagyon megleptek a válaszok...
nyilván magamról van szó, nem is akartam titkolni csak egyszerűbb volt így kiírni a kérdést.
Sajnos ahogy írtam én ténylegesen nem tudom elképzelni hogy milyen lehet rivalizálni egy női családtaggal, talán ha lenne egy húgom, nővérem, de egyke vagyok.
A kerdes az anyámról, sőt a nagynénémről is szólt.
Próbálok egy kicsit objektív lenne és belegondolni hogy milyen lenne ha lenne pl egy húgom aki mondjuk szebb nálam, okosabb és tanultabb, sikeresebb az életben, azt gondolom hogy talán azért mégiscsak lenne bennem féltékenység, bár lehet hogy ez csak a toxikus környezet miatt van így amiben felnőttem.
Az anyámnak sajnos valóban nagyon nehéz gyerekkora volt, nagy szegénység és egy elmebeteg alkoholista apa. Fizikai erőszak...
majd az apám szinten egy elmebeteg agresszív állat volt.(bár ezt ő választotta, aztán vele maradt 16 súlyos évig...)
Én tovább tanultam és olyan munkám lett, ami miatt több külföldi országot is bejártam, illetve barátokkal tudtam menni párszor nyaralni.
Azt hozzáteszem hogy a én életem sem fenékig tejfel, mert főleg az agresszív apám miatt súlyos traumaim vannak és 18 évesen súlyos depresszió vette kezdetét nálam...
ez van hogy rosszabb van hogy jobb.
Mindig is éreztem hogy az anyám féltékeny amiért én utazom, ő meg ezt nem teheti meg
Már 20 éves korom körül kibeszélt, jöttek tőle a beszologtasok.
De a covid idején jöttem rá hogy mennyire gyűlöl és mennyire azt akarta hogy nekem ne legyen olyan életem amilyen.
A covid miatt nagyon sok mindentől elestem, az utazás helyett itthon ültem 2,5 évig nagyon súlyosan depressziósan és pánikrohamokkal.
Többször hallottam hogy telefonon kibeszél és örül annak hogy nem utazhatok tovább a vírus miatt...
ez normális dolog egy anyától?
Én megértem hogy egy ilyen életet mint ami neki jutott nem könnyű feldolgozni, de hogy lehet ezt a gyereken levezetni?
Több olyan anya-lánya kapcsolatot is láttam ahol a lány pl egyértelműen szebb és sikeresebb mint az anya és az anya folyton kommentel neki, kirakja róla a képeket, úgy látom hogy örül annak hogy jól mennek a lánya dolgai.
Pedig egyértemű hogy egy anyának aki pl a 60-as években születik sokkal kevesebb a lehetősége mint a 90-es években született lányának.
Ismerek ilyet, aki táncosnő lett és így bejárta a világot, meg sokkal több országot nálam is és az anyja imádja és büszke rá és minden fotója alatt magasztalja a nála sokkal szebb, sikeresebb lányát.
Az enyém meg azon elvezkedik, hogy tönkrement az amit szerettem csinálni a covid miatt.
De egyébként nagyon negédes típus, sok barátnője van akikkel olyan cuki és kedves hogy mindenki egy tündér nőnek ismeri...
van aki írta is neki kommentben hogy egy tündéri cuki nő vagy “Juli”....
közben örül annak hogy a lánya tönkrement és frontin függő 2021 óta.
Vagy egy nagynéném is akinek viszonyt én azt gondolom súlyos nárcisztikus SZERŰ tünetei vannak.
Direkt nem mondom hogy az, mert tudom hogy irritálja az embereket ha ezzel dobalozik valaki.
Ő pl soha nem hagyta el az országot, de volt hogy rám irt hogy jaj mutasd már nem milyen volt a buli a tengerparton...
megtettem erre jött a válasz, hogy na ez már nem a Balaton ahova én csak egyszer jutottam el...
tipikus manipulatív önsajnálat.
És tartják a kapcsolatot az anyámmal és kibeszélik hogy végre már én sem mehetek külföldre....
Azért írtam most ide mert már nem bírom tovább ezt a közeget és ezt a feszültséget amit az okoz bennem hogy mind a ketten azon élvezkednek hogy hogy betett nekem a covid.
Egyre több frontin kell emiatt és kibírhatatlan ez az állapot.
Ezért kérdeztem hogy ez mennyire gyakori jelenség.
Na ez hosszú lett de köszi ha szánsz rá időt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!