Létezhet olyan, hogy egy anya őszintén örül a lánya sikereinek, ha ő többet elért nála és olyan jó dolgok történnek vele amik az anyával sosem? Vagy ilyenkor kizárólag az irigykedés lehet a helyzet?

Ez sokszor nem tudatos. A szülők is görgetik a saját sérüléseiket, tudatalatt vezérlő vágyaikat, és nem tudnak objektívek lenni. De a gyerek meg azt hiszi/ várja, hogy azok legyenek.

Kívülállóként azt várjuk, hogy a szülő egyértelműen örüljön a gyereke sikerének, de ez nem ennyire automatikus, meg egyszerű.

"Láttatok már akár egy példát"

Én olyant nem láttam, aki ne örült volna és ne lett volna büszke a gyerekére, ha valamiben sikert ért el. Persze ehhez kell az, hogy ne legyél lekezelő, ne a magas lóról beszélj a szüleiddel és ne nézd le őket.

Az én anyukámnak 8 általánosa van, most már nyugdíjas, de nagyon alacsony a nyugdíja, ennek ellenére nem él rosszul, mivel van férje is, a két nyugdíjból minden szükséges dologra telik, pl autót tartanak fenn, tehermentes családi házban élnek, mindig van étel az asztalon, rendes ruha, stb.

Nekem diplomám és saját vállalkozásom van, amikor tehetem, utazgatok, de sose éreztem, hogy ezért irigy lenne rám anyukám, sőt nagyon is büszke, amikor beszélgetünk a sikereimről.