Anyám minek főz, ha utál főzni?

Kötelességének érzi (ki tudja mi az oka, lehetnek társadalmi elvárások), de nem szereti csinálni.

És ezt minden áldott nap évtizedeken keresztül. És ugygondolom, hogy azt látja, hogy egész a haláláig ezt kell csinálnia.

Az ember tevékenységeket meg tud utálni ám rendesen. Föleg ha nem szereti csinálni.

Ahogy írták: martírkodik.

Mond meg hogy mostantól megoldod magadnak a kaját, neki nem kell csinálnia semmit. Aztán legyen így: ne kérj tőle semmi kajával kapcsolatos dolgot, és ne is egyél a főztjéből.

szerintem ez a kulcsmondat :

"ne főzzön, majd mindenki eszik amit talál."

anyád valószínű olyan mintát hozott, hogy anőnek etetni kell a családját és/vagy kell napi egyszer meleg ételt enni és/vagy azt valakinek otthon kell elkészítenie stb.

Tehát neki az van a fejében, hogy valakinek muszáj főznie (mindegy milyen okból) és ő megmondja, hogy nem szereti ezt csinálni, de ahelyett, hogy valaki egyszerűen mentesítené teljesen ez alól gyakorlatilag az ő értékrendjét leírva (= ne főzz, = minek az, az felesleges = a te munkád felsleges) még el is mondjátok neki, hogy mindenki eszik, amit talál (azaz még arra is ízéltek, hogy lehet neki valóban lenne igénye meleg ételre csak már utálja az elkészítést, mert pl. unja, fáradt, nincs energija rá, nincs ötlete, belefásult. És a másik, hogy ezel azt is érzékeltetitek vele, hogy maga az étkezés (az együtt evés, mert a meleg ételek elkészítés után melegen jók és olyankor azért legtöbben együtt elkedzenek enni, már aki otthon van vagy parktikus okokból régebben nem 5-ször melegítettek fel egy fazék levest, ha 5-en ettek belőle, hanem hazaért mindenki és utána felmelegítették és akkor ettek 5-en együtt. Nonem mindenhol, de igenlehet anyutok gyerekkorában valami ilyenhez szokott vagy ilyenről álmodozott.

Magamból tudok kiindulni, családanyaként, többgenerációval együtt élve hihetetlen frusztráló tud lenni, hogy van aki kijelenti utál főzni, de én is utálok, mikor utána látom senkit nem érdekel, mert mindenki iinkább mást eszik, vagy teleeszi magát előtte nasival, meg úgy általánosságban senki nem mozdítja semmiért a kis hátsóját, olyankor én is idegbetegen csapkodok és közelembe nem akar jönni senki a konyhában. :-D

"Magamból tudok kiindulni, családanyaként, többgenerációval együtt élve hihetetlen frusztráló tud lenni, hogy van aki kijelenti utál főzni, de én is utálok, mikor utána látom senkit nem érdekel, mert mindenki iinkább mást eszik, vagy teleeszi magát előtte nasival, meg úgy általánosságban senki nem mozdítja semmiért a kis hátsóját, olyankor én is idegbetegen csapkodok és közelembe nem akar jönni senki a konyhában. :-D"

De ha nincs rá igény, akkor minek erőltetni a főzést és a közös étkezést, ha a családban erre nincs igény (ilyen-olyan okból)? Nincs rá igény, nem kéri senki, de az ősanya csinálja, szenved (mert amúgy utálja), és utána hisztizik, hogy nem értékelik (persze, mert senki nem is kérte).

Anyád egyszerűen mártír - és amíg él, ez lesz, az ilyen ember sohasem változik meg.

Mostohaanyám is ilyen, ne tudd meg, ott is mi megy állandóan. Nem is eszek nála, mert kb lebssza a másik elé az ételt: nesze bszdmeg.

Érdekes, én sohasem csapkodok meg dühöngök, mert főznöm kell, pedig nálunk ételérzékenység miatt nem is opció sokszor az "egyféle főétel".

Pl egy tésztás ebédnél kétféle tészta és kétfelé a szósz, nehogy véletlenül szennyeződjön. Mégsem állok neki ordibálni a férjemmel, hogy rhadna meg a világ is.

16-os, mégis ki kényszerít, hogy főzz? 😁

Te is ugyanolyan, önmagát sajnáltató mártír vagy, mint sok nő. Benneteket nem tudlak sajnálni, de környezeteteket igen. Szörnyű ilyen emberrel együtt élni :(

A kérdezőék is megmondták! az anyjuknak, hogy ne főzzön, nem kell. Anyuka mégis főz, közben hisztizik és veri magát a semmire. Szánalmas.