Gáz, hogy úgy teszek, mintha nem tudnék főzni, csak azért, hogy anyám ne várja el, hogy én főzzek?

Úgy tudja, hogy nem tudok főzni, mert otthon nem szoktam, mivel egyedül nem hagy, mert "nem tudok", de azt meg sose várja meg, hogy segítsek neki, tehát nem próbál megtanítani. Mert mondjuk megbeszéltük, hogy kilenckor elkezdjük együtt főzni az ebédet, ő meg már reggel hétre kész van vele, mert "nem tudott aludni és unatkozott".

Ellenben mindig nyavalyog, hogy főzhetnék én, de nem hagyja, hogy egyedül csináljam, mert "nem tudok", mi van ha elcseszen, felgyújtom a házat. XD Meg neki milyen jó lenne arra kelni, hogy kész az ebéd. Mert ha tudnék, akkor én csinálnám, mindig ezt mondja.

De én nem mondom meg neki, hogy tudok főzni, legyen csak abba a hitben, hogy a sajtos tészta és a zacskós leves az egyetlen tudományom és csak ezeket csinálom magamnak albérletben.

Nem akarom, hogy azt várja el tőlem, hogy legyen kész az ebéd, mire felkel. Én max kilenckor fognék hozzá. Anyám meg hatnál később sose ébred szabadnapokon se, és akkor is többnyire inkább 4-5 óra felé, mindenféle ébresztő nélkül, megszokásból.

Egyszer összevesztünk, mondta, hogy akkor másnap főzzek én, mert ezzel az volt a szándéka, hogy majd jól előadja, hogy ennyit se tudok, de beleálltam, hogy oké, főzök én. És még arra se volt képes, hogy a tőlem várt"katasztrófát" megvárja, hanem inkább megcsinálta. Én meg arra nem adok alapot, hogy mostantól elvàrja tőlem, hogy hajnali hatra legyen kész az ebéd hétvégén