Mit csináljak? Anyám azt akarja, hogy mindenből legyek 5-ös

Apám kitűnő,sőt jeles tanuló volt.

És mi lett belőle,keleti gyártmányú autószerelő és ennyi.

40 évesen meg lerobbant és azóta rokkant,na meg csont alcoholistává fejlődött.

Pedig 1-ke gyerek volt és mindent megkapott és ők sem éltek a szüleivel nagyobb lakásban mint ti,inkább kisebben és szart sem ér az élete.

Ennyit a kiváló tanulói eredményekről.

Nagyon nagyon kevés embernek adatik meg hogy kiváló tanulóként gépészmérnök lesz belőle mint az Öcsémből.

És neki sincs semmije sem,amit felmutathatna hogy ezért tanult,dolgozott.

Ne foglalkozz anyuddal, eléggé buta sajnos szegényke:S Azt írtad csönddel büntet. Én még örülnék is, ha egy ilyen emberke,mint ő,nem szólna hozzám.

Ne vedd magadra,sokszor az ilyen szülők tele voltak 5-ösnél rosszabb osztályzatokkal, ez a saját keserűségük,hogy ők nem tudták a rossz jegyeikből adódóan azt tanulni,amit szerettek volna. Nem tudtak büszkék lenni saját magukra, mert tudták, hogy van náluk egy csomó jobb osztályzatokkal rendelkező gyerek. Amúgy, nem kell ennyire lágyszívűnek lenni velük, de ez is egy aspektus. A szigorúbb, és amúgy én így állok hozzá, én haragszom az ilyesfajta szülőkre, mert saját maguk "meghosszabbításának" hiszik a gyereküket, és a gyerekükön keresztül akarják megvalósítani a saját álmaikat. pl ő a szülő híres akármi akart lenni, de neki nem sikerült, ezért (szerinte) a gyereknek KELL megvalósítani ezt,hogy híres akármi lesz. A gyerekét a saját részeként tekinti, a saját egójának fényezésére, saját álmainak megvalósítására akarja használni. Vagy,másik,szintén egóból, dicsekedni,büszkélkedni akar a gyereke osztályzataival más szülők előtt ,de haragszik,akár fenyít, hogyha nem kapsz valamiből ötöst,mert akkor ő így nem tud büszkélkedni meg villogni veled, hogy 'ő milyen jó gyereket csinált', vagy akár a saját vállát nem tudja megveregetni.

De amúgy,alacsony az önértékelése.Ezek erre vezethetők vissza. Meg, nem képes mások irányába se a szeretetre, a tökéletes elfogadásra, hanem feltételekhez köti a szeretetét, hogy "akkor szeretlek,ha...", erről ő talán azt hiszi,hogy ez az igazi szeretet,de ő nem képes erre. Úgyhogy, ez van. Ha rosszabb jegyet kapsz,mint ötös, egóból nem fogad el,bánt téged. Talán nem veled,hanem magával van baja. Mondjuk öleld meg,hátha az segít rajta. Talán sose volt szeretve. Lehet, hogy őhozzá is így viszonyultak a szülei (vagy ő saját magához,vagy mindkettő),hogy ezt a mintát látta. És értéktelennek hitte magát,akár ezt sulykolták felé mások,nem is feltétlenül a szülei.Lehet,hogy cikizték is miatta,értéktelenebbnek hitte magát.

A szülők gyakran a saját félelmeikből és elvárásaikból adódóan nyomást gyakorolnak, ami nem mindig egészséges. Az ilyen jellegű kommentárok, mint hogy "csak a hülyék kapnak 3-ast", nemcsak a tanulás iránti szeretetet, hanem az önbizalmat is károsíthatják. Fontos, hogy egy gyerek érezze, hogy szeretetet és támogatást kap akkor is, ha nem éri el mindig a tökéletes eredményeket. Az is fontos, hogy tisztában legyen azzal, hogy a tanulás és fejlődés folyamatos, és nem minden múlik egy-egy osztályzaton.

A szülők szeretetét nem szabad összekeverni a teljesítmény elvárásával. A valódi szeretet akkor van jelen, ha a szülő figyel arra is, hogy a gyermek mentálisan és érzelmileg is jól érezze magát, és ne csak a jegyekre vagy a társadalmi elvárásoknak való megfelelésre koncentráljon.

Ha ezt a problémát szeretnéd megoldani, talán érdemes lenne nyitottan és őszintén beszélni anyáddal arról, hogy hogyan érzed magad a helyzetben. Próbálj meg nyugodtan elmagyarázni neki, hogy a jegyek csak egy része a tanulásnak, és a saját értékeid nem csak az alapján dőlnek el, hogy milyen eredményeket érsz el. Ha úgy érzed, hogy a beszélgetés nehéz vagy nem segít, érdemes lehet egy szakemberhez, például családterapeutához fordulni, hogy segítsen tisztázni a kommunikációs problémákat és a szülői elvárásokat.