Mit csináljak, ha anyám folyton sajnáltatja magát és drámát csinál mindenből?

lassan ő már 70 éves, én 35 vagyok. Külföldön dolgozom, sokszor előfordul, hogy a munkahelyek közötti szüneteket magyarországon töltöm. Ilyenkor szeretek a családi otthonunkba hazatérni mert alapvetően mindig szeretettel vár édesanyám. (apám külön él)

A probléma az, hogy viszont a szeretettel várásból 3 nap alatt világháború van. Elég egy rossz szó és megsértődik. Múltkor például elkísértem sétálni valami értelmetlen hülyeségen megsértődött, hátat fordított és ott hagyott, és a telefonon a ki tudja milyen ismerőseinek folyamatosan arról beszél, hogy ő mennyire nem tudja elviselni, hogy mint anya mennyire meg van alázva, meg mindenféle eszeveszett őrjítő hülyeségeken drámázik. Ezek a periódusok pár napig tartanak nála, utána meg túllép ezen.

Nekem viszont sok a dolgom, általában a következő munkákra készülök fel, próbálok nőkkel ismerkedni és egyszerűen nem hiányzik az agyamba az, hogy egy bolond vénasszony lelkileg terrorizál a saját hülyeségei miatt, mert ez már több mint az hogy a szegény anyukát hogy megalázzák.

Igenis a lőtéri büdös kutya nem kíváncsi erre és össze kéne magát szedni leszállni a saját fia szipolyozásáról és a saját életével foglalkozni. Kezdeni mondjuk ott hogy kitakarítja a lakását. Persze én ne nyúljak hozzá semmihez mert ott "minden tiszta"

Igen tudom, a válasz az, hogy hát ne lakjál a szüleidnél. Meg külföldön biztos sokat keresel ki tudsz venni egy albérletet, de nekem akkor sincs sokszor félmillióm arra, hogy egy két-három havi periódusra, most kaucióval lakást találjak.

Viszont:

Ha meg úgy vagyok itthon hogy úgy elkerülöm anyámat mint a tüzet, kábé semmibe veszem nekem van lelkiismeret furdalásom, mert folyamatosan azt hallgatom már, hogy hát ő már mindjárt meghal és ő mennyit megadna azért hogy újra az édesapja meg az édesanyja kezét fogjam, én meg megyek ki külföldre és lehet most látom utonljára.

Én nem tudom, sajnálom is, gyűlölöm is, meg nyomaszt is, és nem tudom már mit kezdjek vele.

Tudomásom szerint ez globális probléma, hogy az idős szülőket ilyen összeférhetetlenség miatt magukra hagyják. Ráadásul sokszor az ilyen szülők a lakásmaffia, csalók, unokázók, vagy még komolyabb bűncselekmények áldozatává is válhatnak. Nem tudok egyszerre odafigyelni rá és elindítani a saját életemet.

Elmondtam neki azt is, hogy 35 évesen nincs egy feleségem, gyerekeim, ő meg fele ennyi idősen már huszon évesen házasodott, hozta a gyereket és úgy éltek a 90-es években mint a marci hevesen akkor mit akar, nem sül le a pofája, hogy még emellett is szívja a véremet amikor neki milyen jó dolga volt?

Hogy nekem nem azzal kellene foglalkoznom, hogy őt mennyire megsérti az, hogy a kicsi gyereke így meg úgy meg még lelkileg is zsarol néha meg napokig hallgatom a hülyeségeket? Hanem azzal, hogy legyek valaki, legyen egy családom és életem végre? Undorító önző vérszívás. Neki is boldogabb élete lenne ha már évtizeddel ezelőtt abbahagyta volna ezt és lehetne unokája, családja. De nem.

Tudom a válasz amit kapni fogok, hogy költözzek el és még rövid időre se térjek ide haza. És ez egy jogos válasz. De jelenleg most még 1 hónapig amíg kimegyek a következő munkahelyre ez lesz.