33 évesen megmondják a szüleim hogy mit tegyek? És ha nem, akkor hiszti van, nem szeretem őket stb?

Ez lehet bármi: munkahelyi döntések, új szakma tanulása, vélemény a világ történéseiről, házasságom. Mikor találkozunk, bármit mesélek, igazából nem is mesélek de faggatnak, akkor ők minden témában megmondják hogy mit kell tennem, főleg anyám. Ha ez szerintem irreális vagy hülyeség, és elmondom hogy nem értek egyet, akkor jön az ordítozás anyám részéről, és úgy bele lovallja magát a szidásomba hogy mèg sír is, és lehord mindennek, azt mondja ha ilyen vagyok akkor ide ne is jöjjek többé, egy hàlàtlan gyerek vagyok, olyan is elhangzott màr hogy “kár volt megszülni téged.” Ha egyszer elkezdi ezt a viselkedést, már nem lehet lenyugtatni, olyankor màr meg se hallja amit mondok. Ilyenkor apám is tehetetlen, látom rajta és tudom hogy nem ért egyet ezekkel az őrjöngésekkel, de ha mellém állna az olaj lenne a tűzre, így ő sem mer ellenkezni, így egyet ért vele és nyugtatgatja.

Nő vagyok, házas, gyermek nincsen, egy városban élek velük, ők már nyugdíjasok, és heti egyszer szoktam látogatni őket.