Tippek hogy jobban tudjam tolerálni az óvodásként viselkedő apámat?

A kirándulásos esetnél elkellett volna mondania anyukádnak, hogy ezt már megbeszéltétek, megvannak már a szendvicsek, nyugodtan itthon maradhat, de ti ketten akkoris elmentek kirándulni.

Azt látom a legnagyobb gondnak, hogy anyukád is gyerekesen viselkedik. Kikellene állnia a dolgok mellett.

Az a baj, hogy te semmit sem tehetsz azon kívül, hogy próbálsz minél inkább kimaradni ebből (csak anyád tudna hatni rá, de ő engedi, hogy így viselkedjen).

Nem fogod tudni megnevelni az apádat (sokszoros tapasztalat), talán próbálj meg minél kevesebbet otthon lenni.

Uram Isten... Ez nagyon durván hangzik.

Apádnak valamiféle mentális problémája lehet. Legenyhébb esetben nárcisztikus személyiségzavar. Minden forogjon őkörülötte, érje el ezt bármilyen dedós eszközzel. Igaz? A nárcik imádják mártírnak beállítani magukat (engem senki sem szeret, az én szavam nem számít, hagyjatok csak itt, úgysem érdeklek senkit), mert addig is foglalkoznak velük.

Figyelj, erre egy jó megoldás lenne: pszichoterápia. Apádnak fel kellene dolgoznia a régi traumáit (amelyekről valószínűleg nem tud vagy nem akar tudomást venni, de biztosan vannak dögivel), amelyek miatt kialakult benne ez a mindenáron-fel-kell-magamra-hívni-a-figyelmet mentalitás. Valami generálja benne ezt az érzést, hogy keltenie kell a feszültséget, csinálnia kell a fesztivált - mert addig is kap figyelmet.

Ezeket a szituk általában a figyelemről szólnak. Arra vágyik, csak éppen normális eszközökkel nem tudja megszerezni magának, mert sosem tanulta meg, hogyan kellene. Így ilyen dedós módszerekhez folyamodik.

Te szerintem nem fogsz neki tudni segíteni. Menekülj, amilyen gyorsan csak tudsz és éld az életedet.

A ferjem apja ugyanilyen, csak ő nem sírós hangon beszél, hanem ordít. Minden mas stimmel.

82 eves, szóval jobb nem lett.

Neki igazábol nem kellett felnőnie, anyukája helyett a felesége lett az anyukája. Es igen, a felesége soha nem mondott nemet, nem allt ki magáért, nem mutatott rá, hogy nevetséges ez a viselkedés. Szóval mindketten hibásak.

A megoldás tenyleg az, hogy minél kevesbé hagyjatok, hogy hatással legyen a hiszti. Kirándulni, gondolom, azért nem mentetek, mert apád vezetett volna, anyád meg nem tud. Azt kellett volna csinalni, hogy fogjatok a szendvicseket és elmentek egy olyan helyre, ami elérhető gyalog vagy tömegközlekedéssel, apád meg pukkadjon meg.

A macskát hivja, ahogy akarja, ugyse hallgat a nevere, ti majd ugy hivjátok, amiben megegyeztetek.

A kenyér nehéz eset, tudom, hogy ha mondva van neki, jön a balhé, hogy neki mar egy kis csemeget se lehet enni a saját hazában. Esetleg ki lehet próbálni, hogy neki külön kenyere, kiflije van. A ferjem apjaéknal ez a rendszer működik evek óta. Nagyon besértődött rajta, de muszaj sporolni, nem lehet ilyen sok kenyeret kidobalni. Ő nem beleevett, hanem hagyta kiszaradni, miutan levágott egy szeletet.

Rettenetes irritaló az ilyen ember, sajnálom, es kitartás. Meg kell próbálni függetlenedni a hisztiktől és nem engedni neki. Nem tudsz mast csinalni. Ha anyád behodol, akkor végképp nem.

Sajnos valóban nem tudsz mit tenni. A legjobb módszer, ha gyerekként kerülöd ahol csak tudod, ráhagyod a dolgokat, és önnálósodsz.

Menj a barátaiddal kirándulni. Ezt a próblémát valóban a szüleid tudják megoldani és kéne is nekik. Ha megpróbálsz beleszólni, csak neked lesz rosszabb, előnye senkinek nem származik belőle.

Próbáld a mindennapi bosszúságokat kiküszöbölni. Pl. kenyér helyett kérj egy nagy adag gabonapelyhet, és azt edd reggelire. Máris egyel kevesebb ütközés pont. Úgy tudod a mindennapokat élhetővé tenni, ha a saját ütközéspontjaidat minél kisebbre redukálod, igyekszel nem reagálni, nem belemenni apud hisztijeibe.

Pl. ha otthon vagy és van saját szobád, igyekezz ott lefoglalni magad. Tanulj, olvass, kockulj. Programokra inkább igyekezz a barátaiddal menni. Ha valamin hisztizik apukád, és elkerülhetetlen, hogy bevonódj, igyekezz olyan válaszokat adni, amelyek berekesztika vitát. Pl. apud: "velem nem törődik senki, nem számítok nektek semmit, igaz?!", te: "sajnálom apu, hogy íyg gondolod". És otthagyod. Magadat kell védened, ahogy tudod. Utána igyekezz kollégiumba menni ha egyetemet tervezel és ritkán járni haza.

Tipik anyám. Csak ő egész nap narrálja is amit csinál, mindent mond hangosan mellé kislányos hangon.

Emellé jön a csak neki lehet igaza, és minden legyen olyan, amilyet ő akar. Azon is képes összeveszni a családdal, hogy hova raktuk a borsot (5 centivel arrébb, mint ő szokta).

Nem tudsz mit csinálni. A költözés a megoldás egyedül.

Egyenként kell kezelni a problémákat.

Kirándulós eset:

Akkor ő otthon marad, te anyukáddal elmész.

Kiscica:

Itt elsősorban arra kéne hivatkozni, hogy akkor ő is beleszólhatott a döntésbe, utólag ne akarjon változtatni. Különben meg hívja, ahogy ő akarja, ti meg úgy hívjátok, ahogy megállapodtatok.

Utazásnál félóránként megállni:

Ebben az egyben legyetek megértőek apukáddal. Valószínűleg prosztata problémái vannak, és ilyen gyakran kell elmennie pisilni. Itt inkább arra kéne rávenni, hogy menjen el urológushoz, mert gondolom 50-60 év közötti, és ahhoz képest elég erős már a problémája.

"Kértük azt is hogy ne tépkedje ki a még fel nem vágott kenyér belét, és ne rágja le a perecről meg a stanglikról a sót/sajtot, mert utána nem kell senkinek amit ő már összenyammogott, még neki se, és egyszerűen nem érdekli."

Külön venni neki kenyeret és egyebeket ill. magatoknak. Mindenki csak a sajátjából ehet, de azt úgy, ahogy neki jólesik. Viszont semmit nem dobtok ki, úgyhogy amit ő szétnyammogott, azt meg is fogja enni.

Esetleg nem lehet valami hiánytünet vagy egyéb betegség amögött, hogy ennyire kíván bizonyos ízeket?

Bár az alapprobléma ezzel sem oldódik meg: hogy nem hajlandó alkalmazkodni a család többi tagjához.

Úristen! OMG

Ez tényleg létezik? Olyan a faterod,mint a Family Guy-ban Peter Griffin! Sok erőt és kitartást kívánok,mert ez nem lesz egyszerű... Pszichológus bevonása segíthet

Nekem pasiban volt ilyen- nyávogós.. , arrogáns stílus néha- azon gondolkodtam mennyire nárcisztikus.. aztán ott is hagytam..

:(