Hogy érhetném el, hogy anyám ne óvodásként kezeljen?

21 éves vagyok, és már nem lakom otthon, a párommal élek együtt. Viszont gyakran, több napra hazajárunk. Itt kezdődnek a problémák.

Amikor otthon vagyok, anyám egyből mindenbe beleszól. Mit vegyek fel, hogyan vegyem fel, mit csináljak és mikor. Mondok egy példát. Dinnyét akartunk ma enni, kérdeztem, hogy hol van. Mondta anyám, hogy a hűtőben van. Mondom oké, akkor kiveszem. Erre anyám elkezdte taglalni, mint valami óvodásnak, hogy "Benn van a dinnye, kiveszed a hűtőből, ügyesen megfogod, (!) leteszed a pultra, becsukod a hűtőt." Őszintén szólva elkezdtem nevetni, és mondtam, hogy köszönöm a tájékoztatót, de talán menni fog útmutató nélkül. :D És rendszeresen, mindennel ez van, hasonló stílusban. Próbáltam már többször, sokféleképp szólni ezért neki (finoman, epésen, dühösen, viccesen, stb.) de sajnos semmi sem használ. Azt hittem, ha keveset leszek otthon, megváltozik a helyzet, de ugyanolyan, mint eddig...

Mit tehetnék, hogy ne kezeljen óvodásnak? (Kérlek, ne írjátok, hogy ne járjak haza, vagy még kevesebbet legyek otthon, mert az egyfelől szerintem nem megoldás, másfelől meg szeretem a szüleimet.)