Tippek hogy jobban tudjam tolerálni az óvodásként viselkedő apámat?

Tl dr: nem lehet neki nemet mondani, mindig az van amit ő akar, különben hisztizik

Pl ha kitaláljuk anyával hogy kirándulni megyünk, oké együtt megbeszéljük, csomagolunk szendvicseket, majd ő kitalálja hogy neki még sincs kedve, akkor nem megyünk. Különben elkezd kiabálni hogy vele soha senki nem foglalkozik az ő szava nem számít, stb. Nemrég fogadtunk örökbe egy kiscicát, megbeszéltük közösen(!) hogy mi legyen a neve, majd pár nappal később közölte hogy így fogjuk hívni mert ez neki jobban tetszik. Ha megyünk valahova akkor meg kell állni fél óránként mert neki pisilnie kell, és nem fogja visszatartani. Kértük azt is hogy ne tépkedje ki a még fel nem vágott kenyér belét, és ne rágja le a perecről meg a stanglikról a sót/sajtot, mert utána nem kell senkinek amit ő már összenyammogott, még neki se, és egyszerűen nem érdekli. Most dobtunk ki fél kg kenyeret emiatt. És ezeket nem higgadtan, normális hangnemben közli, hanem elkezd sírós hangon kiabálni hogy de ha ő ezt akarja akkor ez lesz. Sajnos még 3 évem van a középiskolából (6 osztályos gimi) és utána az önerőt is össze kell kaparni, szóval egy jó darabig itt leszek még... Bármilyen tanácsot szívesen veszek.