Más szülőknek is minden "hiszti"?
Huszonéves vagyok, a párommal élek, önállóan intézzük az életünket már jó ideje. Nemrég állást kerestem, a szüleimmel beszélgettem a dologról. Elmeséltem nekik, hogy nem sikerült olyan állást találnom, amit szerettem volna, ami elég rosszul esett, de megyek helyette máshová és legfeljebb majd váltok, ha lehetőségem lesz rá. Erre apám válasza az volt, hogy persze hogy nem sikerült, mert én mindig csak hisztizek és panaszkodok, még most is.
Eléggé a semmiből jött a dolog, mert nem panaszkodtam, csak nyugodtan elmeséltem nekik, hogy mi történt. Szerintem az sem hiszti, hogy kicsit elkeserített, hogy sehogy nem jött össze az, amire évek óta készültem. Aztán elgondolkodtam, hogy igazából gyerekkorom óta mindig mindenre, ami nem öröm és ujjongás volt az volt a megoldásuk, hogy "ne hisztizz". Csak hiszti volt, hogy sírva jöttem haza a suliból, miután kövekkel dobáltak az osztálytársaim. Az is, hogy egyetem alatt nyugodt hangon megjegyeztem, hogy nincs kedvem vizsgaidőszakban xy dolgot csinálni, mert éjjel-nappal tanulok és fáradt vagyok. Az is, hogy nem akartam az alkesz nagyszülőmmel lenni iskolai szünetekben, mert állandóan a kocsmába vitt magával. Sosem voltam ténylegesen hisztis, sem erőszakos, mégis mindent panaszkodásnak vesznek, ami nem siker.
Igen valószínű hogy inkább olyannak szeretnének látni, hogy ha valami nem annyira sikerül jól, akkor abból erőt merítesz, hogy juszt is!! Akkor is megcsinálom!! (persze panaszok nélkül, mert az csak lehuzza az embert.. Aki panaszkodik azt is, akinek panaszkodnak, azt is.)
Onnan gondolom hogy az én szüleim is ilyenek voltak (de nem rossz értelemben), nem szerették ha panaszkodom, mert attól ők tehetetlennek érezték magukat. Így hamar le is szoktam róla.
Valószínűleg félnek attól hogy neked rossz, de ők nem tudják befolyásolni a dolgot.
Ezért inkább engedd el a füled mellett amikor ezt mondják. Mondják csak.
Apámnak az a heppje, hogy én kvázi nem is lehetek fáradt.
Amikor szakmai gyakorlaton lehúztam 7 órát (eü, szóval igen, eléggé kimerített a sok járkálás és egyebek mellett az is, hogy emberekkel kellett foglalkozni, mert ha úgy adódik, a hülye reakciókat, kérdéseket, óhaj-sóhajokat jól kezelni a siettető nővérek mellett, akik azért tudnak baxogatni, hogy tizenvalahány kórtermet (szobában ugye többen is vannak) nem tudunk 2 perc alatt megjárni, és pont jön a visit, közben kétszer is képesek olyan vérnyomásmérőt adni, ami nem működik. De idősek otthonában és hajléktalanok otthonában sem egyszerűbb, nem csak a kórház volt nehéz ügy. Apám szabadnapján hazaérek, kész vagyok, elég volt, és megjegyzi a saját 12 órázását.
De ha csak iskolában voltam, és szellemileg lefárasztott, főleg, hogy nem gyorsan ment el a nap, aztán este, amikor hazaér, és kérdi, milyen volt a napon, és mondom, hogy fárasztó: "Mégis miben fáradhattál te el? Senkivel nem jársz el, az iskolád két perc sétára van." Ja, mert úgy nem lehet fáradtnak lenni, hogy nem egy órát utazok. És van két kutya, akiket le kellett vinnem suli előtt.
De mivel apám valahogy mindig eléri, hogy a lelkembe gázoljon, gyakran úgy önmagában fárasztó az élet, ezért fáradok el. Csak úgy fáradtnak éreztem magam. Na de miért, hiszen nem csináltam semmit...
Csak mert ő élete zömében 12 órázott, nekem "nem szabad" azt mondanom, hogy fáradt vagyok. De amikor a több kilós bevásárlózacsi egyikét átvállaltam, nem apám gürcöljön, viszont nekem mindjárt leszakadta vállam, mert nehéz, mert isten bocsá nehezen bírom el azt, amit egy férfi... Hát lassan mentem, erre elkezdi mondani, milyen gyötrelmes és félelmetes hogy ennyit nem bírok el fiatalkorom ellenére, merthogy suhannom kéne a lépcsőfokokon.
Kérdező, szerintem minden szülőnek van valami hülyesége a gyerek felé... és van, akinek annál is több hülyesége van a gyereke felé.
"Más szülőknek is minden "hiszti"?"
Más huszonévesek tudják, hogy bármit bárhogyan csinálnak, lesznek, akiknek nem fog tetszeni, lesznek, akik be fognak szólni mindenfélét - de mivel felnőtt emberek, lepereg róluk, mert valahogyan muszáj dönteni mindenféle ügyekben, akkor is, ha előre lehet tudni, hogy ez lesz. És azt is tudják, hogy a szüleik már túl öregek ahhoz, hogy megváltoztassák őket, tehát ha korábban is folyton azzal jöttek, hogy valami hiszti, akkor továbbra is ilyenek lesznek, amíg meg nem halnak. Leszaromtabletta.
Nem kell ragozni. Mérgező szülők, valójában nem szeretnek, csak azt akarják hogy kussban legyél, és úgy viselkedj a lehető legkevesebb gonddal, ahogy nekik kényelmes.
Nem, nem minden szülő ugyan olyan, és nem minden szülő ugyan úgy alázza, szégyeníti a gyerekét.
Nyugodtan el kellene magyaráznod nekik, hogy téged mi bánt és miért (valszeg hisztinek fogják venni), aztán megritkítani / megszüntetni velük a kapcsolatot.
Egyáltalán minek kellene bármit mondanod nekik?
Ha megpróbálnád azt is hisztinek kezelnék. Én az ilyen emberekkel már rég nem beszélek.
"Mérgező szülők, valójában nem szeretnek"
Ez egy akkora baromság, hogy csak na! :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!