Elvált szülők gyermekei, akiket fiatalon ért a család elvesztése, milyen most, és milyen volt akkor?

20-as, köszönöm, igen ezt tudom, és igazából több embert is ismerek akiknek megadták ezt.

Pont 2 napja volt egy újabb “eset” ahol ezt a váltott gondoskodást megadták.

Bár nem igazán értem, hogy ezt hogyan.

Ugyanis az apa, olyan papírt szerzett, ahol bizonyítottan minimálbérre van bejelentve stb. és így a bíró “1 hét itt, 1 hét ott” mellett döntött.

Egyelőre részleteket nem tudok, mert konkrétan velük nem beszéltem, csak a rokonaival, akivel ez történt. (Anya rokonaival)

És tényleg köszönöm, próbálok nem csüggedni, de na… Roh@dt nehéz, és a bizonytalanság érzése is kikészítő.

8-as, valóban lehet, hogy nem mindig jó a gyereknek sem, biztosan van ilyen is.

Amikor nálam van a fiam, akkor konkrétan nem akar visszamenni az anyjához.

Amikor viszem vissza, akkor pedig nagyon sokáig sír, és el sem akar engedni.

Konkrétan egyszer annyira kapaszkodott belém, ahogy még soha.

Amikor az anyja pedig magához vette, levegőt sem vett a sírástól, de ennyire durva csak egyszer volt.

Bár mindig megszakad a szívem, hogy kivitel nélkül mindig sír, amikor ott kell hagyjam.

Persze ilyenkor mindig nyugtatom, beszélek vele stb.

Ez visszafelé nincs így, hozzám mindig akar jönni, és maradni is.

Soha egy rossz szót nem szóltam az anyjára, sőt!

Én pont az vagyok, aki nagyon jól tudja, hogy mind a kettő szülő nagyon-nagyon fontos egy gyermeknek.

Ezért is próbálok a történtek ellenére is szinte màr màr, jó baráti viszonyban maradni a feleségemmel.

Egyelőre működik, apróbb kisiklásokkal a részéről.

Mondjuk az számomra nyugtató, hogy nálatok nem hívják apának a férjed annak ellenére, hogy mèg kisebb korában történtek a dolgok mint nálunk.

Bár szerintem ehhez kellettél Te is, meg a mostani férjed is, hogy ne “szoktassátok” erre a gyermekeidet.

Jó… tudom, hogy sok hülye gondolataim vannak most mindennel kapcsolatban..

Mi lesz ezzel, mi lesz azzal, hogyan lesz most? Stb. Stb. Stb…

(Bár 1-2 dolognak okai is vannak, de nem részletezem, mert az már talán túl személyes lenne másra nézve, még így anonim módon is.)

24-es, köszönöm szépen az információkat, ezt jó tudni egyébként!

Szerintem kizáró tényező nem nagyon lenne, és egyelőre tényleg minden “normális” kettőnk között.

Szeretném is ezt a szintet tartani, egymással szemben.

Hát annyi, hogy jelenleg több mint 10km-re lakunk már egymástól, de ezen lehetne változtatni.

Muszáj kitartani, koszonom! :)

8-as, próbáltam olyan beszélgetésbe belemenni vele, ahol ez volt a lényeg, de egyáltalán nem hajlott erre.

Pedig észérvekkel, a gyermek érdekét, érzelmi fejlődését szolgálva próbáltam meggyőzni.

Utána még azt is mondtam, hogy akkor 1 hét itt, 1 hét ott is jó lenne.

Természetesen ez sem tetszett neki.

Aztán próbáltam a minden hét hétvégéje, nyilván ez sem volt jó.

Persze ezek még nem lefutott körök teljesen.

De sokkal jobban örülnék egyébként annak, ha ez mind nem hivatalos úton történne, hanem teljesen a kettőnk közötti megállapodások révén.

Mert akkor ez azt is jelenti, hogy totálisan együtt tudunk működni a gyermekünk érdekében.

Egyelőre nem vagyunk elválva hivatalosan, és még nem is beszéltünk erről.