Mit csináljak, ha az anyám elosztogatja a cuccaimat folyton?

Szeretek öltözködni, sminkelni, a zsebpénzem nagyobb részét ezekre költöm el, tipikusan az a "lányos lány" vagyok.

De nem halmozom fel a holmikat, nem veszek olyat, ami felesleges. Lehet, hogy van, amihez kevesebbszer nyúlok, de amim van, azokat nagyon szeretem.

Az anyám nem ilyen, neki annyi pl. egy rúzsvásárlás, hogy leveszi a DM-ben az elsőt, ami a kezébe akad. Van, hogy "kipróbálja" az én dolgaimat, aztán, ha valami tetszik neki, azt egyre többször használja. Kértem már, hogy fejezze be, mert nem azért veszem meg 20ezer forintért az adott rúzst pl, hogy ő elkenegesse, mert ha elfogy, nem fog újat venni... A válasz ilyenkor felháborodva, hogy ebben biztos lehetetek, ő nem fog ennyit kifizetni sminkre és ne legyek már irigy.

És mostanában rászokott arra, hogy odaadogatja a dolgaimat másoknak. Amin most összevesztünk, hogy itthon voltak az unokatestvéremék Amerikából. Jöttek hozzánk is, az egyikőjük fent volt a szobámban, elkezdte nézegetni a sminkes asztalomat és bekérdezett, hogy "na mit adsz nekem?", anyukám meg azonnal, hogy jaj válogasson nyugodtan, rengeteg mindenem van... Elkezdett könyörögni két olyan termékért, amiket Amerikából rendeltem, kifizettem a vámot és a szállítási díjat, ő otthon ezt fillérekért megvehetné mondjuk most a Black Friday alatt... De nem, adjam oda neki, ne legyek irigy. És végül odaadtam, mert annyira kellemetlen volt, hogy ő könyörgött, anyám mellette kántálta, mennyire irigy vagyok és 5 másik "ugyanolyanom" van, miért nem tudom nekiadni?!

Most is kerestem egy szájfényemet, emlékeztem, hogy az előszobában hagytam. Kérdeztem, nem-e látta, mondta, hogy ja de, de ő azt elhasználta, már csak egy nagyon kicsi volt az alján.

Közben meg ha én annyit csinálok, hogy kicserélem a szobámban lévő szőnyeget a dolgozó szobában lévővel, fél óráig ordít, hogy ez az ő háza, én itt ne cserélgessem a bútorokat, mit gondolok magamról, itt az van, amit ő jónak lát.