Szerintetek normális hogy 19 évesen nem akarnak elengedni a szüleim a barátnőmmel buliba? Ma lesz.

Kit érdekel hogy cseszegetnek, majd kiheverik. Pont itt az ideje hogy ráeszméljenek hogy a lányuk már nem kislány.

Ameddig nem otthon tunyulsz hanem dolgozol/tanulsz, illetve emberien viselkedsz, nem ordibálsz vagy baszod szét a házat beállva addig semmi közük ahhoz hogy hova mész 19 évesen. Én is azt mondom hogy jól tetted hogy elmentél, #15 voltam.

Vagyis nem akarsz felnőni, inkább rabszolga vagy?

Hogyan "csesztetnek"? De akárhogy, azt ki lehet bírni. A felnőttségért bizonyos esetekben meg kell harcolni. Most az a dolgod.

Négy gyermekes (16, 18, 28, 30) szülőként mondom, ez egyénre szabott. Hiszen, nagyban függ, mennyire talpraesett a fiatal, milyen életvitelt él, milyen élettapasztaltokkal bír, stb. Ez mind egyéni, nem lehet csupán a kérdésben megadott éltkor alapján válaszolni erre. Általánosítva mindenkinek az jut eszébe, nagykorú vagy, azt tehetsz, amit szeretnél. De legyünk őszinték, azoknak, akik szülőkkel élnek, elvárásoknak kell megfelelniük, ahogy a párkapcsolatban élőknek szintén. Így nem illik egyoldalúan döntést hozni, alkalmazkodni kell a családtagok elvárásaihoz. Még akkor is, ha az nem egyezik az elképzelésekkel. Erre lehet mondani, ha nem felelnek meg számodra a családtagok mindennapos elvárásai, akkor kezd önálló életet. Ja, az nem egyszerű? Hát, ez már csak így van! A felnőttlét egyik alapvetője az önálló döntési helyzet. Sok minden nem kötelező, vagyis megválasztható, de ha vállaljuk, akkor avval együtt kell élni és alkalmazkodni kell hozzá.

Jómagam, annakidején műszaki területen szakiskolában kezdtem 14 évesen. A gyakorlati oktatás másod évtől gyárakban volt. Ahogy a kötelező 5 hét nyári gyakorlatok is. Akkoriban 14 éves korig volt tankötelezettség, vagyis a nyolc általánost befejezve (vagy még azt sem), el lehetett menni dolgozni (rendes felnőtt állásba, nem holmi diákmunkára), aki nem tanult tovább. Voltak is ilyen idős munkatársak a gyárakban, ahol iskolai gyakorlaton voltunk. (persze, más területen is számtalan tini dolgozott) Én az iskola mellett több családi építkezésen, majd nyári időszakban diákmunkásként is melóztam. Akkoriban még volt sorkatonaság is. Amikor 18 évesen befejeztem a középsulit már novemberben be is hívtak 1,5 év katonaságra. Mázlimra, épp akkor vitték le 1 évre és mi is beleestünk.

A sok munkahelyi tapasztalat, majd a katonaság felnőtt embert faragott belőlem 19 éves koromra. Minden tekintetben felnőttként gondolkodtam, viselkedtem. Nem úgy azon 19 évesek, akik gimibe, majd felsőbb iskolába mentek. Ők mind kamaszként szemlélték a világot. Egyik - másik próbált okoskodni, előadni egyetemi, főiskolai diákként magát, de majdhogynem nevetségesek voltak a gyermeteg nézeteikkel. Pár év munka és randizgatás után megnősültem és jött is az első gyerek, majd a második. Tovább tanultam estin, egyik szakterületen, majd másikon. Később lett diplomám, mint néhány korombélinek, ám mire állásba álltam a papírossal a kezemben, mögöttem volt több év munka és élettapasztalat, evvel előnybe kerültem azokkal szembe, akik közvetlenül az iskolapadból kerestek munkát.

Első házasságomban született felnőtt gyermekeim tizenévesen és húszaséveik elején gyermetegen gondolkodtak, ahogy a most tizenéves csemetéim is. Mutatnak felnőttségre utaló jeleket, külsőben és szellemben egyaránt, de közel sem érettek még. Fiam a héten töltötte be a 18-at, épp ma ünnepeltük itthon. Tegnapelőtt este barátaival volt bulizni, mivel szintén szülinapos legjobb haverja szülői segítséggel kibérelt egy buliházat. Éjjel kettőkor én mentem érte, mert volt egy kis balhé az összejövetelen, így a vendégek nagy része hazament. (Érdekes módon, azok maradtak, akik összeszólalkoztak. Mai infó alapján nagyobb probléma végül nem lett.) Fiamnak ez volt a második éjjelre kimaradó bulija. Az előzőről szintén másnap én hoztam haza, mert "kimerítő" volt a buli. (életében előszőr volt másnapos)

Lányunk egy hónap múlva 17. Őt szigorúan csak este 22 óráig engedjük el itthonról. Persze, megesett ennél jóval később ért haza. Bezárni nem fogjuk, de fejmosást azt kap, ha akarja, ha nem.

Ahogy mondják, nevelni kiskorban kell a gyerekeket, kamaszkortól csupán terelgetni lehet és olykor tanácsokkal ellátni. (amikor éppen van hozzá hangulatuk és figyelnek a szülőre) 16 éves kor felett csak reménykedhet a szülő, hogy az elmúlt 16 év megtette a hatását és élni fog a tanácsokkal a fiatal.

Értelmes szülő örül, ha gyermeke jól érzi magát a bőrében és élvezi az életet, lelkesen áll a mindennapokhoz, de az aggódást nem képes kiirtani magából. Később fogod megérteni, addig jó, amíg vannak, akik aggódnak érted!

Ne ess kétségbe, lesz még időd bulizni! De rajtad múlik, mennyire viszed majd túlzásba!