Szerintetek normális az, hogy egy utcában lakunk a barátnőmmel, de telefonon tartjuk csak a barátságot?

Normális is meg nem is. Igazából csak más az igényetek.

Neki elég a telefon, meg a kényelem, hogy jársz és szórakoztatod. Neked viszont ettől több kell, ami szintén érthető.

Voltam ilyen helyzetbe, kb. ugyanezekkel a paraméterekkel csak férfiak vagyunk.

A haver soha nem mozdult ki a komfortzónájából; a legapróbb közös programért, de még egy tisztességes beszélgetésért is mindig könyörögni kellett, pedig 15+ éve ismerem.

Nagyon egyoldalú barátság volt és egy idő után bele is fáradtam, így kénytelen voltam elengedni a dolgot. Több volt a bosszúság, mint az öröm, változni viszont kicsit sem akart, pedig tisztában volt vele, hogy kéne.

Mintha én írtam volna ki a kérdést. A barátnőmmel pár utcányira lakunk, heti szinten beszélünk órákat, mégis évente max.2-3 alkalommal találkozunk.

Hogy normális-e, azon múlik, hogy minek érzed. Én nem érzem annak a miénket, úgyhogy kezdem leépíteni. A barátnőm soha "nem ér rá" találkozni, mert hozzájuk ne menjek, ott vannak a gyerekek, ide nem jön, mert a gyerekeket nem fogja rángatni, be se üljünk sehova, mert nincs aki vigyázzon a gyerekekre. Nekem is vannak gyerekeim, úgyhogy talán jogosan érzem, hogy ez abszurd. Múltkor nagy nehezen megbeszéltünk egy találkozót, azzal mondta végül le, hogy inkább megy a Tescóba...

Sajnálom, mert jól kijövünk, tényleg nagyon jókat szoktunk beszélgetni, de számomra ez így már nem barátság.

#6 Sajnos régen én is az az otthon ülős "beszélgetős" voltam. Több haverom meg is unta, tök jogosan. Volt aki kerek perec meg is mondta, hogy neki ez így nem barátság, hogy igazából soha semmit nem csinálunk a világmegváltó beszélgetéseinken kívül. Sehova nem mentünk el, semmi programot nem szerveztünk.

Mára szerencsére megváltoztam. Rettentően igénylem a programokat és egyáltalán nem vágyom az üljünk le és beszélgessünk dolgokra. Nem bulizásra kell gondolni, de mondjuk egy közös kikapcsolódás, utazás, akár csak beülni valahova, kimozdulni a városban, elmenni kirándulni, moziba. Ezek (is) kellenek.

Volt egy nő ismerősöm, ő maga pont ugyanezt mondta. Egyetlen barátnője van, de az soha nem akar menni sehova és csak az a program, hogy a csaj átmegy és beszélgetnek, meg szórakoztatja a barátnőt.

Ami már egy ideje nem megy azt nem kell tovább erőltetni, még ha nehéz is, de tovább kell állni.

Az élet már csak ilyen.