Ha a szüleidnek vásárolsz, és anyagilag megteheted, elvárod, hogy kifizessék a vásárlás értékét, vagy nem? És fordítva, ha szüleid vásárolnak neked kifizeted, vagy nem hagyják?

Szerencsére mindkét félnek belefér, és nem, kölcsönösen nem várjuk el. Más kérdés, hogy mivel megvan a kölcsönösség, hosszú távon kiegyenlítődik az anyagi oldal is.

Ha a szüleim rosszabb helyzetben lennének, akkor sem várnám el, amíg nekem belefér, ha egy oldalú lenne a dolog, ha viszont én lennék rosszabb helyzetben, akkor nyilván elvárnám.

Nem várom, hogy kifizessék, ahogy én sem fizetem ki, ha anyám megveszi a kedvenc sajtomat a piacon.

Mindkettőnknek bőven belefér, és abszolút kölcsönös.

De persze azzal sem látok gondot, ha valaki mindig pontosan elszámol. Ki hogy érzi.

Mi kifizetjük egymásnak, eleinte nálunk is volt ez a "nem kell kifizetni, de azért is kifizettük" játék.

Néhány alkalom után meguntam aztán megbeszéltük, hagyjuk ezt a hülyeséget.