Anyaként megkérdeznéd ezt a lányodtól?

A lányod oldalán voltam:

Nekem ennél valamivel szorosabb a kapcsolatom anyámmal, de még mindig nem bizalmas. Nekünk volt gondunk a teherbeeséssel, de nem beszéltem róla a barátnőmön kívül senkinek. Utólag, amikor sikerült és már pár hónapos volt a baba és valaki rákérdezett, akkor éreztem úgy, hogy beszélek róla. Közvetve hallotta ő is akkor. Azóta sem volt téma. Nem vágytam rá, hogy ezt boncolgassuk.

Kérdező, én nem szeretnélek bántani téged, fogalmam sincs, hogy miért alakult így a kapcsolatotok.

Nyilván nagyon el vagytok távolodva egymástól, viszont az jó, hogy észbekaptál és most próbáljátok ezt rendbehozni.

Viszont egyelőre nem erőltetném az ilyen intim/bensőséges témákat.

Én például simán megosztok anyummal mindent, de mi eleve nagyon közel állunk egymáshoz.

Először a kapcsolatotok rendbehozására koncentrálj, utána jöhet a többi.

Ha éppen most kezditek javítani a kapcsolatotokat - kissé megkésve, de nagyon helyesen - akkor se ilyen kérdéssel ronts rá!

Pl. mesélj neki arról, ő hogyan született (már ha nem rossz az emlék), milyen kisbaba volt. Ha látod, hogy ez érdekli, szívesen hallgatja, elmesélheted azt is, mennyiben volt más akkor az élet, szoptattad-e, milyen aranyos dolgai voltak pici korában.... Ne a problémákról mesélj!

Ha erre megnyílik, esetleg ő is elmeséli a saját emlékeit kicsi korából.

És talán azt is, hogyan lett két ikerpár babája. De te ne kérdezz rá semmilyen diszkrétebb dologra!

Ha mostanra a lányodat felnőtté tette a család, akkor komolyan akarhatja, hogy a kapcsolatotok rendeződjön. Szükségetek van egymásra, és a jövőben még inkább az lesz. De mindenképpen fontos a TAPINTAT. Semmivel se várj tőle több bizalmat, mint amennyit te adsz.

Nem kérdezném.

Mondjuk felnőtt nőként elárulom, sosem leszel már bizalmas, jó viszonyban a gyerekeddel. Én se vagyok az anyámmal, és nem tudna olyat csinálni, mondani, amitől ez valtozna.

"Próbálom őket gyakrabban keresni, de elég mozgalmas életet élnek, mindig van valami program, így ritkán jut idő egy tartalmasabb online vagy telefonbeszélgetésre. Eleinte a szívemre vettem, azt hittem leráznak, de már tudom, hogy nem."

Persze. Akit szeret az ember, arra szakít időt. Akár cssk 5 percet heti 2-3 alkalommal.

Téged csak társadalmi nyomásból keres a lányod.

Semmi közöd a lányod életéhez ilyen mélységben, semmi közöd a gyerekvállalási dolgaihoz és az is sokat elmond a kapcsolatotokról hogy nincs semmilyen szoros kapcsolat közöttetek.

Ne akarj belemászni az életébe, nyilván okkal nem nyit feléd.

17-es, bocs, amiért egy felnőtt embernek élete is van, és nem a messengeren vagy skype-on lóg, mert jaj, anyu pontmost akar beszélni.

Én pl azért szüntettem be ezeket, mert mintegy elvárás volt, hogy oké, akkor szombat délután "MOST" beszélünk - amikor neki épp kedve szottyan. Mivan? Hát, nem, bocsesz, van életem, van hobbim, lehet épp otthon sem vagyok és sorolhatnám.

19, nekem is van életem, de havi egyszer egy rövid felületes beszélgetés, ne viccelj már, az ember azzal beszél ennyit, aki amugy nem érdekli, csak "illemből" ráveszi magát.

A messengeren lógás meg a havi 1 beszélgetés két veglet, van közte egy egeszséges átmenet. Nem kell mindennap beszélni, de ahol a szülő-gyerek heti egy alkalommal sem tud/akar rászánni 15 percet a másikra, az a kapcsolat olyan is. Nem érdeklik egymást, csak maguknak sem vallják be, mert nag a társadalmi nyomás. De amúgy meg, mint írták, kb. idegenek egymásnak.

Azért, mert az embernek van élete, heti 2X10 percet rá tud szánni arra, akit szeret. A barátnőimmel többet beszélek, basszus.