Baj, ha egy gyerek támogatva, segítve van a szülei által?
Nem arra gondolok, hogy 32 évesen még otthon él, nem tanult, nem dolgozik, mert anya-apa főz rá és ad pénzt, ha kér.
Hanem segítik elindulni az életben, kap lakást, kocsit. Nem kell dolgoznia az egyetem alatt betanított munkát, hanem lehet pl. gyakornok, azon a területen, ami érdekli. 1-2 félévet tanulhat külföldön, mert nem kell azon izgulni, hogy fizesse itthon is az albérletet és kint is, ott vajon talál-e munkát a kintléte alatt?
Sokszor látom itt, hogy a "gyerek" oldja meg az életét, de egyszerűen hogyan? Egy élhetőbb budapesti lakás 50-55 milliótól indul és akkor azt még gépesítse, rendezze be. Ha a minimális önereje meg is van valahonnan, a lakáshitel törlesztőrészlete több százezres tétel havonta, közben meg nagyon sok pályakezdő alig a minimálbér felett keres.
Egyetem alatt csak nyáron dolgoztam mert én akartam. Később elindítottak minket. Autó, ház stb…
Nincs baj a jellememmel. Dolgozunk ezerrel mindketten. A kezdeti elindítással azt érték el, hogy nem kell hitelt fizetnünk. Most már jópár éve nem szorulunk támogatásra.
Szóval az, hogy valaki fiatalon sokat szív, vagy segítik nem biztos, hogy egyenesen arányos a jellemèvel. A sokat szívott ember is lehet idióta, pénzügyileg anafabéta, meg a támogatott is lehet analfabéta, vagy talpraesett.
Én inkább azt mondom, hogy valakit kiskorától talpraesettségre, pénze beosztására tanítottak, azoknak a segítség tényleg segítséggé válik.
Akinél meg csak pénz volt a szülők részéről, semmi más, azok nem biztos, hogy tudnak felnőttként érvényesülni, hiába kap támogatást.
Szóval nem fekete és fehér. Illetve felnőttként már rajtunk múlik hogy döntünk, hogy használjuk ki a segítséget ha van.
Oké kérdező, én segítek a gyerekeimnek, de honnan vegyek hatvan évesen százmillót arra, hogy az általad vázolt mértékben " támogassam" őket, mivel ketten vannak. A te elvárásod is túlzó, meg az oldja meg maga, ha felnőtt is a másik véglet. A kettő között van az igazság.
Amúgy a felnőtt gyerekeim önbecsülése is van akkora, hogy ne várják a sültgalambot egészben. Meg azt is átélték, hogy annak idején mi is három költözésből, fokozatosan oldottuk meg, hogy olyan házunk legyen, amiben két kamasszal kényemes lakni. Indulásban tudunk is, akarunk is segíteni, de mindent készen odatenni se nem tudunk, se nem várják.
"Meg azt is átélték, hogy annak idején mi is három költözésből, fokozatosan oldottuk meg, hogy olyan házunk legyen"
Ezt oldd meg manapság, várom a tanácsokat...
Sztm alapnak kéne lenni. Nem feltétlenül komplett lakást venni neki vagy kocsit, csak adni bele.
Amíg tanul lányom nem dolgozhat majd.
De sok szülő nem is engedheti meg magának.
De azt sose értettem hogy amíg egyetemre jár addig se támogatják. Nekem alap dolog félretenni lányomnak.
Mert Magyarországon tendencia a semmibe gyereket vállalni, utána megy a sírás a szülő részéről, hogy nem tudja támogatni.
Egy fontos szó, felelősség.
#9 Vagyok. A párom szülei sajnos már nem élnek, de általuk saját lakásban tudunk élni. Mivel nekem jelenleg nincs munkám, a szüleim havonta támogatnak egy bizonyos összeggel, hogy ne a párom tartson el, plusz havonta hoznak nekünk mindenfélét (tartós és nem tartós élelmiszer, vitaminok, nasik stb.).
Remélem, ha nálunk összejön majd a baba, mi is tudjuk majd őt ugyanígy támogatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!