"Rohadjál meg a lyukadban...?"

Milyen betegséged van? Párod? Édesapád? Ők hol vannak?

Mesélj még, hátha tudnék tanácsot adni.

Nem kedves mondat, de tudod, a szülőknek is fáj, ha kirepül a gyerkőc. Így nem biztos, hogy a legjobban tudják ezt kimutatni, pláne ha nem akarják, hogy érezd.

Ha átok volt és ma úgy érzed, hogy ezért tartasz ott ahol, az hiba. Ha besavanyodtál, tüskés lettél úgy nehéz szeretni... Próbálj nyitni a világra, hogy ne maradj egyedül. Te is felemelheted pl a telefont, ráírhatsz régi kollégákra, megkérdezheted hogy vannak.

Ne már! Nem minden rólad szól. Legalább annyi van minden szövegben a beszélőből, mint amennyiről azt hisszük, hogy rólunk szól.

Maradj nyugodtan, vagy menj el, de ne azért mert azt hiszed megsértettek, hanem a saját szabad akaratodból, úgy, hogy akár maradhatnál is.

olvasom ėpp rossz kedved van vagy kicsit depis is vagy ott a párod akkor van már valakid.

nyugi

A szülők tudnak bántó dolgokat mondani, tenni sajnos. Nekem is bele égett sok elhangzott mondat a fejembe, ez van. Nem tudok vele mit csinálni. Engem k*rvázott le az anyám már régebben, hülye idiótáztak csak mert nem tudtak kezelni adott helyzeteket. Semmiztek is más ki.

Vigasztaljon a tudat, hogy te más leszel. Te jobb ember leszel majd, ha lesznek gyerekeid. Ezek a dolgok majd jussanak eszedbe, amik mélyen benned vannak és neveld, kezeld másként a saját gyerekedet.

Meg kell gyászolni azt a boldog családot ami nem adatott meg. Egy idő után erre jöttem rá, hogy nem is csak a kimondott szavak és a megtörtént tettek fájnak igazán, hanem ami lehetett volna egy alternatív világban, de nem lett.

Az igazságtalanság hogy nekem nem jutott boldog gyermekkor, hogy nem volt olyan szeretet- és bizalmi kapcsolatom a szüleimmel.

Nekem a kérdésedben az a fura hogy a párkapcsolatodról tudomást se veszel. Ennyire rossz, már nem szeretitek egymást?