Meséltek “kedvenc gyerek” sztorikat?

En kedvenc unoka voltam. Papa mindig kislanyt akart 2 fia lett. Mama mindig fius anyuka volt inkabb.

Ikrek vagyunk. Szoval mindkettojuknek jutott 1 fiu-1 lany unoka.

Papa eleg latvanyosan kivetelezett velem. Mindig elvitt mindenhova mindig ott voltam. Ocsemet viszont a mama szerette jobban vele meg o kivetelezett. 😀

Nem mehettem osztálykirándulásra, mert drága volt. A testvérem viszont kapott pénzt balatonozni. Hozzáteszem, dolgozott, én meg olyan 7-9 voltam.

Nekem használt, bálás ruháim voltak, a tesóm Levi's, Ck, meg mi egyebekben járt. Drága parfümöket kapott. Én egy kibaxott golyós dezodort se..

Neki volt ps, xbox, gamer gép, nekem olyan 14 évesen lehetett régi, lassú számítógépem.

Nekem nyomógombos alcatel teló 10 évesen - neki a legújabbak.

Stb

Stb

Elsőszülött vagyok, spártai szigorban neveltek, a teljes életutam megtervezték előre. Nem lehetett saját döntésem, járnom kellett olyan foglalkozásokra, amihez se tehetségem, se érdeklődésem nem volt. De muszáj, mert anyám szerint kell. Ha bukdácsolok benne, akkor is. Nem volt egy szabad délutánom, az iskolák közül is erősebbet választottak, éltanulónak kellett lennem, egy 4-esért már trehány diszinónak nevezett. Megfelelési kényszerem alakult ki az évek alatt. A testvérem 5 évvel fiatalabb, pont annyival, hogy sosem jártunk egy intézménybe, így nem is láttam, hogy bánnak vele. Neki nem kellett külön óra, ha mégis megtetszett valami, nem számított az ára, azonnal mehetett, de ha 2 hét alatt megunta, abba hagyhatta. Az sem számított, hogy ugrott a befektetett pénz.

Később én nem járhattam bulizni barátokkal. Egyrészt nem is volt kivel, mert sosem volt időm csak úgy lógni a többiekkel, másrészt meg 10-re haza kellett érnem péntek és szombat este is 16-17 évesen. Lehetetlen volt a szocializáció.

A testvérem 13-14 évesen már oda ment, ahova eszébe jutott, nem volt kontroll vagy határidő.

Nekem teljesíteni kellett, jó jegyek és minimum 2 nyelvvizsga érettségi előtt. A testvérem 25 évesen futott neki negyedszer a nyelvvizsgának és nem sikerült, de nem baj, nincs elkésve.

Ugyanez a ruhák és ajándékok terén. Nekem egy drága téli bakancs már ajándék volt. Neki a harmadik pár bakancsért is elment, mert mégsem tetszett az első kettő. Karácsonyra a testvérem válogathat, pofát vághat, és körbe udvarolták, hogy örüljön végre. Én gyorsan le voltam tudva és legyek elégedett, mert a testvéremmel kell foglalkozni.

Egy idő után ő kihasználta ezt és rájátszott. Végül tőle teljesen eltávolodtam, anyám pár év után észrevette és elkezdett próbálkozni, de már késő.

Unokatesóimnál a királylány a kedvenc, pláne hogy csecsemőkorában nagyon beteges volt és nehezen is fogant meg. Ok, de ez szerintem nem a bátyja hibája (5 év van köztük), mégis az egész kisgyerekkoruk arról szólt, hogy a fiúnak mindent azonnal meg kell osztani a húgával, akinek persze mindig pont az kellett, ami a nagynál volt, aztán nyilván eldobta. Összetörhette a tesója játékait, kisajátíthatta, de neki semmit sem kellett megosztania a bátyjával. A bátyó szülinapján a hugica is évekig kapott saját tortát és ajándékot (nyilván pl egy csokit megértek, de ő konkrét ajándékot és tortát kapott), mert nem bírta elfogadni, hogy egy évben egyetlen napon nem körülötte forog a világ, így is 4-5 éves korában vörös fejjel ordított, mert nem fújhatta el a nagy tortáján a gyertyát. A kissrác nyilván utálta a húgát, mint a szrt, volt, hogy meg is ütötte, de én nem tudom hibáztatni, hányinger volt, amilyen önző irigy, elkényeztetett kis dögként viselkedett a kislány. Anyukámat konkrétan leszólta a háta mögött, hogy “olyan uncsi már, hogy csak a Balatonra megyünk vele mindig, ez SZAR”. Hát mikor megtudtam, legszívesebben nyakon bsztam volna, anyukám meg majdnem elsírta magát, mert ő mindig szeretettel szervezte ezeket a programokat (a nagynak érdekes módon semmi baja sem volt velük).

Aztán valahol a nagy 11-12 éves kora körül, mikor a kicsi iskolába ment, észbe kaptak a szülők, hogy valami nagyon nem kóser. Most 12 és 17 évesek és aránylag normális kapcsolatuk van, legalábbis látszólag, mindketten jól neveltek, a csajszi is. Remélem, nem hagyott mély sebeket a srácban a gyerekkori helyzet, de sajnos ezt csak remélem.

Nálunk a legkisebb volt a kedvenc, bár sok helyen így működik. A legszembetűnőbb az volt, hogy ő minden évben mehetett több napos kirándulásokra, nekünk maradt a helyi fürdő egy napra. Általános iskolában minden osztályban volt mindig több napos kirándulás, húgom minden évben ment, én meg csak irigykedhettem az osztálytársaimra. Karácsony előtt nem sokkal kapott egy ajándékcsomagot azzal, hogy neki ez a karácsonyi ajándéka. Persze, utána karácsonyra is kapott ajándékot. Ennél durvább eset sose fordult elő, de mindig éreztük, hogy vele másként, némileg lazábban bánnak.

Barátnőmék ketten voltak testvérek, két lány, ott pont az idősebb volt kedvenc. Messze laktak az iskolától, a nővére kapott pénzt vagy bérletet helyi járatra, barátnőm mindig gyalog járt. A nővérének vettek lakást, mert ő éppen akkor volt terhes. Nem elvárás, hogy a szülő vegyen lakást a gyerekének, de ha már annyi pénzük van, akkor miért nem vesznek úgy, hogy a két gyerek a tulajdonos? Vagy felezzék el a pénzt, ha olyan szerencsés helyzetben vannak és adják oda, hogy tessék, kezdjetek vele, amit akartok...

Párom családjában érződött annyira a kivételezés, hogy én emiatt nem kedvelem a húgát. Párom anyja az utolsó centig mindent az unokákra költött, nem zavarta, ha ő és a férje nem tudnak zsíros kenyeren kívül mást enni, ha pedig főzött is valamit, azt is elhordta a lányának. A lánya se mondta, hogy anyu ne... Mi adtunk nekik valamennyi pénzt, nem sokat, de annyit igen, hogy azért alkalomadtán tehessen húst is asztalra, de ezt befejeztük, amikor ugyanúgy a lányánál landolt minden. Nem náluk laktunk, próbáltunk segíteni, de így nem voltam hajlandó. Amikor az apja eladta a házat, minden pénzt a húga kapott, mert neki gyereke volt. Oké. A húga pedig irigy és mindig sajnáltatja magát, folyamatosan arról beszél, mennyire nincs pénze, holott kocsijuk van és ő se dolgozik, de a hűtő folyamatosan tele van, mindennap süt süteményt, gyereknek Iphone, stb... A testvérére irigykedik, mert neki és a feleségének kocsija van, holott mindkettőnek szüksége van rá a munkához és nincs hitel a házukon (mert saját erejükből vásárolták, pl).