Meséltek albérlős horror sztorikat?

Azon kívül, hogy folyton bsztatni kellett, hogy fizessen, nem volt nagyon durva dolog.

Mondjuk ezt sem ertettem, hogy mindig kvára meglepődött hogy 10én fizetni kell, aztán 15ére összekaparta.

Aztan kövi hónapban megint.

Mondtam is neki, hogy mindig váratlanul érkezik ez a tizedike, nem tudhatta előre... 🙄

Volt egy lakás ahol a tulaj bejárt nagyon para azért küldött el minket mert szerinte nem tartottunk elég rendet ( volt néha mosatlan)😂 bár én se akartam maradni miután a sunyi dögről kiderült titokba bejár. Belese akarok gondolni miket csinálhatott míg nem voltunk otthon 😭

#soseköltözzolyanházbaaholottlakikatulaj

Ui.: nekem ez horror utána minden albimba rettegtem

Ha az is számít, ahol a lakótárs volt a fsz, akkor nekem volt egy lakótársam aki furulyázott. Minden kibszott nap 2 órát.

A végén keresztbe tudtam volna állítani a torkán a rohadt szrát.

Volt a tipikus eset aki büdös volt, nem fürdött, nem takarított, másik, aki engem vádolt lopással, akinek folyton ott volt a csaja, aki hangos volt, szóval szerintem nekem megvolt az egész repertoár.

Azóta szerencsére saját lakásban vagyok, mert tuti elmegyógyban kötöttem volna ki.

Legjobb sztorit egy tanárom mesélte még gimiben: A korábbi lakótársának volt valami mentális betegsége. Nem kérdezett rá, hogy mi, mert nem álltak annyira közel egymáshoz, viszont az egyértelmű volt, hogy túladagolta a gyógyszereit, és rendszerint rá is ivott. Egyik éjjel arra ébredt, hogy a csaj a szobájában van, áll az ágya fölött egy konyhakéssel, tök csendben. Ezután már zárta a szobáját, csaj meg pár hét múlva elköltözött, és a kiköltözése után egy hónappal találta meg az ágya alatt egy lavórban a beáztatott összemenstruált bugyiját, mikor bement megnézni, hogy mi lehet ott a büdös.

Egyszer nekem is volt mentális gondokkal küzdő lakótársam, ő szerencsére ilyeneket nem produkált, viszont rendszerint esett haza hajnalban bemindenezve, volt, hogy sírt nekem, hogy ő mit akar enni a mekiből, és mondom mi tart vissza, a ház aljában volt egy éjjelnappali meki, hát ő nem tud elmenni odáig... Mondjuk tényleg nem tudott valószínűleg, bugyiban és kabátban feküdt az előszobaszőnyegen. Lementem, hoztam neki kaját, mire felértem (max. 5 perc volt az út) odapisilt az előszobába, és elaludt. Volt egy faszija, akivel két éven át azt játszották, hogy két hétig együtt voltak, majd két hétre szakítottak. Az összes mónika-showba illő veszekedést meg békülős szexet volt szerencsém végighallgatni.

Szintén egyetemistaként laktunk hárman egy lakásban, egyikünk iszonyat rendetlen volt. A másik lakótársammal megbeszéltük, hogy elutazunk együtt a szüleimhez, ott tölti velem az őszi szünetet, hogy otthagyjuk egyedül P-t az albiban egy hétre, majd akkor megtanulja eltakarítani a saját mocskát (a lakótársamnak nem volt hova hazamenni, P-nek meg nem volt őszi szünet az egyetemen). Arra értünk vissza, hogy nem tudjuk kinyitni a bejárati ajtót, mert öt szemeteszsák van előtte felhalmozva. P. udvariasan arrébbrúgta őket, hogy be tudjunk menni. 5 méterre volt a szemétledobó. Nem sokáig laktunk P-vel, pláne, hogy ugyanez volt az a lakás is, ahol a tulaj, aki egy utcányira lakott, rendszerint úgy járkált be, mint aki otthon van, és még neki állt feljebb, ha jeleztem neki szombat reggel nyolckor, hogy szeretnék esetleg felöltözni, és nem bugyiban meg pólóban, vagy a magam köré csavart törölközőben beszélgetni vele.