Ha a szüleim mindent kivettek a kezemből, miért csodálkoznak hogy életképtelen vagyok?

Sajnos anyum is ilyen volt. Saját magából kiindulva úgy gondolta, hogy fiúként nem kell csinálnom semmit és majd a feleségem ellát engem. Ott kezdődik a probléma, hogy nem lesz feleségem... :-) Amikor anyum hirtelenül lerobbant és valamiért apám is távolban volt, akkor hirtelenül be kellett állnom a konyhába. Azóta főzök és saját egészségtudatos étrendem lett. Elismerte anyum, hogy tévedett. De például a kézügyességem ilyen idősen már nem lesz jó.

Bár én rákényszerültem, de a dolgokra így ráébredve lehet tenni magunkért és bizonyítani.

A szüleid nem tudatosan neveltek, és nyilván nem jól csinálták. Fel kell ezt ismerni. Viszont a felnőttlét nem ott kezdődik, hogy betöltötted a 18 éves kort, hanem hogy elkezdesz dolgozni magadon, és azokon a tulajdonságaidon, amik hiányosak.

Nem tudom, hogy éves vagy most, lehet még neked nagyon friss ez az egész vagy még a szüleiddel laksz akár, de az a helyzet, hogy MINDANNYIAN hiányosságokkal kerülünk ki a nagybetűs életbe. Te ezeket nem látod, ahogy rajtad sem biztos, hogy látják idegenek, hogy ilyen nehézségeid vannak. De mindenkinek van. Van, akit bántalmaznak a szülei, és ezért rossz kötődési minták alakulnak ki nála; van, akit egyszerűen érzelmileg elhanyagolnak. De az már a saját felelősségünk, hogy innen hova fejlődünk felnőttként.

Szóval oké, rájöttél, hogy a szüleid elcseszték. Ilyen önállóság terén nehezebben indulnak neked a dolgok, ez van. Dolgozz rajta. Változtass. Meg van hozzá a képességed, csak tenni kell érte. Nem lesz könnyű, de senkinek sem az, hidd el. De meg lehet csinálni.

Azért, mert hagyod.

Egyéebként meg eeegyszerüen csinálod, függetlenül attól, mit szólnak mások és gyakorolsz.

Nem derül ki, mennyi idös vagy, de max. 14-15 éves korig döntenek a szülök rólad, utána már a te felelöséged, milyen vagy.

Az érettségi után vagy amikortól dolgozol, külön költözöl (egy szoba böven elég, az nem kerül sokba) és szépen önállósodsz.

Az én apám meg azt csinálta, hogy nem hagyott szerelni, ház körüli munkát, mondván amíg él kímélni fog minket, kivette a kezemből a szerszámot, nem hagyta hogy csináljam. Aztán meg csodálkozik, hogy 20 évesen egy szöget nem tudok rendesen beverni, meg panaszkodik, hogy milyen jó lenne már átadni a szerelést, de mi nem tudjuk hogy kell.

Valóban mindennél jobban szeret minket gyerekeit, pont azért csinálja azt hogy mindent megcsinál helyettünk, mindentől megkímél minket, csak úgy nem lesz életképes a gyerek ha mindent a készen a kezébe nyomnak, ezt sajnos magamon kell tapasztalnom.

Tanulj küzdősportot, kortól nemtől függetlenül! Akarj a legjobb lenni az edző partnered között. Nem az a lényeg, hogy meggyepálj mindenkit. Sok pluszt ad, főleg jellem fejlesztés terén.

Extrém módon fokozza a koncentrációs képességed, mozgás koordinációdat, kognitív teljesítményt. Megtanít fegyelemre, az önkontrollra, az alázatra és a türelemre. Megtanítja a kitartás fontosságát, javítja a társas készségeket, és a csapat munkát. Bátorságot ad, a fizikai erőd és állóképességed. Megtanulod testi adottságaid előnyeit, tisztában leszel a hátrányaival. Hidd el 2-3 év rendszeres edzés után, mintha újjá születnél. Vagyis nem fogod észre venni a változást, mert folyamatos lesz, de ki állsz majd magadért, ha a szükség úgy kívánja (utólag fog leesni, hogy igen, elértem a célom). Nem verekedésre gondolok, hanem úgy általában azokra a dolgokra miktől most elmenekülsz. Mire eljutsz ide, addigra belátod, majd azt is, hogy mindig törekendi kell az erőszakmentes megoldásokra!

Mivel viszonylag fix létszámú közösségbe kerültél, ott kialakulhatnak barátságok, vannak csapatépítő bulik, és edzés előtt-után tudsz egy kicsit beszélgetni is.

Az a baj az emberek többsége szerint a küzdősportok arról szólnak, hogy csak össze veritek egymást edzésen, utána meg mindenkit az utcán...

Átlag heti 3x1,5 órás edzés, havi 10-20000 ft. Megvenni a kezdéshez néhány dolgot pár 10000 ft, amik évekig jók lesznek.

Csak rajtad múlik mivé válsz végül :), és felesleges bűnbakot keresni! A múlton nem tudsz változtatni, de a jövődön igen! Mivel nem jársz sehova, nincsenek barátaid, időd van rá bőven, próbáld ki.

A szülők ilyenek. Van hogy a gyerek hagyja van hogy nem.

Még 16 évesen is meg akarták mondani hogy miért veszélyes a kés. Vissza kérdeztem hogy szerintük még óvodábajárok vagy mi a franc? Illetve megjegyeztem hogy szerint itt most a legkisebb probléma az hogy 16 évesen kés van nálam.

20 évesen meg akarták magyarázni hogy hogyan fogok eltévedni és éhenhalni abban a városban amelyikben felnőttem ha nélkülük megyek oda.

Most 22 évesen is néha rákezdenek a hülyeségre, a legjobb amit eddig kitaláltam ha közlöm velük hogy engem egyáltalán nem érdekel amit mondanak, és ez már túlmutat a képességeimen, klinikai eset. Erre jellemzően megsértődnek durciból "rám hagyják" amit látnak hogy lazán megoldom, és utána már nem kell eljátszani a hercehurcát.

Már ha kezdik a helikopterezést elkezdem mondani hogy felzúgnak a rotorok, itt jellemzően leállnak mert tudják hogy innentől full hidegen hagy amit mondanak és csakazértis az ellenkezőjét fogom csinálni.