Édesapám a nevemben kéreget, hogyan állítsam le?

Az egész nagycsaládom, szüleimtől kezdve nagyszüleimen át édesanyám húgának családjáig, erőltetve ajánlották, hogy jelentkezzek külföldön egyetemre mesterképzésre. Én magam nem akartam, mert mindenféle mentális bajom van, bolond ember vagyok. Az alapkézést is A-tól Z-ig kicsalással szenvedtem ki az ország leggyengébb vidéki egyetemén. Nem értek a szakmámhoz, egy szóval sem.

A másik, hogy rühellek dolgozni. Előbb fagynék éhen az utca szélén, mint hogy én valami munkahelyen égessen az időmet, ehhez túl egoista vagyok. Konkrétan szuicid, életet utáló, óvodás dackorszakosként élem mindennapjaim. Helyette videójátékozással és a lőtéri kutyát nem érdeklő internetes tartalomgyártással töltöm mindennapjaim.

Végül beadtam a derekam és Áprilisban jelentkeztem egyetlen egy mesterképzésre egy Skandináv országba. Gondoltam úgy sincs egy csöpp esélyem sem, aztán most egy hete kiderült felvettek.

Összes megtakarított pénzem másfél millió forint. A legolcsóbb szállás amit találtam az is átszámítva havi 250.000 ft. Mivel augusztus 1-el ki kell költözzek ezért már ki is kellett fizetnem az első havi lakbért 2 havi kaucióval és konyhai/hálószobai eszuközökért a 800.000 ft-ot.

Apám ámbár ugyanúgy erőlteti, hogy menjek, de szerinte ha így megyek az látens öngyilkosság. Október végére elfogy a pénzem. Ezért a nevemben anyám húgának családjától elkezdett X millió forintot kölcsönkérni, amit majd nekem kell visszafizetnem. Emellett egy pár bankba is bement kérdezősködni kölcsönért és diákhitelesek ügyfélszolgálatát is zaklatja telefonon folyamatosan, mind magyart, mind skandinávot.

Hiába kértem, hogy ne, Ő apai kötelességének érzi, hogy én anyagilag biztonságba legyek, még ha Ő mélyszegényként nem is tud támogatni. És mindnt el fog követni, hogy gyorsan pénzhez jussak.

Mégis mi a fenét kezdjek a helyzettel? Kezdek megbolondulni még jobban.