Mindekinek jó a kapcsolata a gyermekével?

16-os, dehogyis ítélték el :D

Hol élsz te? Csomó osztálytársamat verték otthon, ha fiú, ha lány, nyílt titok volt, mindenki tudta: a tanár, szülők, még mi gyerekek is. Történt valami?

"Biztosan visszabeszélt" -ennyi volt a válasz még a szülőktől os, aztán a gyerek hazament és verték ugyanúgy.

Elítélni a szülőt? Ugyan, ki?

Anyám is is úgy beszélt velem, hogy jó alaposan szájba kellene verni - beszélt? Üvöltözött mindenen és bármiért -, de amikor elmentem segítséget kérni, akkor "túlreagálom meg biztosan megérdemlem".

Ennyit erről.

A gyereknek kss volt a neve.

21-es: Sajnálom, hogy ennyire traumatizálódtál. Neked az átlagosnál is rosszabb család, tanárok jutottak. Mint írtam, hasonló korú vagyok, mint te.

Viszont az erős túlzás, hogy minden család brutális lett volna, vagy minden pedagógus testi fenyítést alkalmazott volna. Amikor azt írod, hogy szerinted mindenkit vertek otthon, egyrészt tévedsz, mert én személyesen ismerek olyan hozzám hasonló korút, akire egyszer se ütöttek rá. Másrészt van egy nagy összemosás. Sok családban annyiban kimerült a testi fenyítés, hogy szökőévnél is ritkábban egy kis taslit kapott a gyerek. Azért az nem egyenértékű a gyakori, erőteljes veréssel, félelemben tartással. A mérték se mindegy, másrészt sok szülő, nevelő nem idegbajból alkalmazta ezt néhanapján, hanem ritkán és higgadtan. Nem mindenki volt közveszélyes ideg-és elmebeteg akkoriban se.

A normák valóban sokat változtak az elmúlt 30 évben. Régebben a tűrésküszöb máshol helyezkedett el. Ma úgy látom, sikerült beleesni a másik végletbe. Ma nemcsak a testi fenyítés, hanem szinte minden korlátozás, fegyelmezés bántalmazásnak számít. Ennek az a következménye, hogy a fiatal felnőttek (30 alatt) nagy százalékban fegyelmezetlenek, akár munkaképtelenek, a viselkedéskultúrájuk is gyatra. Már lehet látni a nagy liberális nevelés hatását. Az egész társadalom is széteshet emiatt. Természetesen a testi fenyítést nem helyeslem, de ha időnként a szülő erélyesebben rászól a gyerekre vagy valamiben korlátozza, az még nem bántalmazás. Egy szülő-gyerek kapcsolat, amíg a gyerek fel nem nő, nem lehet egyenrangú, mert a gyereknek a saját érdekében irányításra van szüksége. Nem kell feltétlen engedelmességet se elvárni tőle, de a szófogadás az ő érdeke, a szülőnek és a pedagógusoknak határokat kell húzni.

Kontrollmániás szülő meg ma is akad nem kevés, csak általában finomabb, manipulatívabb eszközökkel teszik ezt, mint a régebbi korok szülői, pont a büntetéstől és a társadalmi megvetéstől való félelmük miatt. Sőt, eléggé mai jelenség az ú.n. helikopterszülő. A boomerek közt a többség még nem féltette túl a gyerekét. A felnőttkor elérésekor az ő gyerekeiknek a többsége könnyebben önállósult, mint a maiaknál. Ma a mamakedvence élethelyzet gyakoribb, régen még élcelődött ezen a társadalom, ma kevésbé ciki. Rengeteg szülő telepszik rá a gyerekére, több, mint régen. Ez az elkényeztető nevelés egyik hatása többek közt. Másrészt mire a gyerek felnő, a mai szülők nagy része elválik, idősebb is átlagban, mint régen és ez kedvez az egészségtelen viszonyok kialakulására. Sok anya pl. magányoldásra használja a felnőtt gyerekét, nem engedi leválni, elköltözni.

#22, egy szóval sem mondtam, hogy *minden* család vagy tanár ilyen lett volna. Azt mondtam, általánosan elfogadott volt. Amelyik tanár nem ilyen volt, azt ámulattal néztük, hogy ez hogy került ide. A családokról nem tudok nyilatkozni, mert nem laktam mindenkinél. De önmagában az a tény, hogy a Hahota című, gyerekeknek szóló, havonta megjelenő szórakoztató kiadványban (azért írom így körbe, mert a fiatalabbak nem emlékezhetnek rá) kb. minden harmadik "poén" arról szólt, hogy egy gyereket felpofoznak, megvernek, elnáspángolnak.

A kontrollmánia egy másik dolog, és igen, az is egy akut probléma, és az bizony felnőtteket is vaskosan érint.