Mindekinek jó a kapcsolata a gyermekével?

Nem.

Nyilván nem.

Nekem sajnos nem.

Egyre jobb, ahogy haladunk a kamaszkorban előre, lassan kifelé belőle.

Pfff... :D Talán nem késő jóra fordulnia, ha lenne távolság! De hacsak nem nyerünk a Skandinávon vagy másik lottón, nem lesz az.

Nem, nem mindenkinek, ugyanis a 8 milliárd ember közül léteznek olyan szülők, akiknek nem.

A gyerek vagyok, 16 éves, és nagyon jól kijövök a szüleimmel.

Megkockáztatom, hogy a többségnek nem. Az ismerőseim elsöprő többsége megkönnyebbülésként élte meg, mikor végre kiszabadult a szülei ellenőrzése alól. És itt nem 18-19 éves tacskókról beszélek, mert én magam is 48 éves vagyok. A boomer generáció egyszerűen nem volt képes felfogni, hogy a világ nem körülöttük forog, és a gyermekeik nem kiegészítők a kocsi, a hobbitelek meg a többi trófea mellé. Addig "szerették" őket, amíg picik voltak és cukik, utána viszont hajtották őket, mint az állatokat, hogy teljesítsenek. Végül ordítva szidták őket, hogy "élősködnek" rajtuk meg "minek születtek meg", elszedték a fizetésüket, elmarták a barátjukat, barátnőjüket, mindenbe beleszóltak és mindenben részt követeltek. Sokan teljesen kizárták az életükből a szüleiket, mert még az elköltözésük után is a nyakukra jártak, és követelőztek azon az alapon, hogy "felnevelték" őket. Egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik nem így hagyták ott a szülői házat.

8.: Nem lehet szerintem így általánosítani.

9, valóban nem lehet általánosítani. Nekem a fizetésemét pl. nem vették el, de amit 8-as írt, az mind volt..