Miért van az, hogy ebben a kategóriában mindig a szülőknek adnak igazat?

Valaki kiír egy kérdést a saját szempontjából. Elolvasom, és a saját tapasztalataim alapján bizony hozzá képzelek ezt vagy azt, mert mindenre úgyse tudott kiterjedni, meg kamaszként az ember csak a saját szempontjaira koncentrál. Ilyen voltam én is, ilyenek voltak a sajátjaim is. Ez életkori sajátosság.

Ha úgy vélem, hogy a normális kamaszkori mindentudással van dolgom, akkor bizony felvetem azokat a szempontokat, amit a kifogásolt egyén gondolhat.

Szerintem ebből többet profitál, és a jövőben hasznosabb neki, mintha beállok a kórusba, hogy neki mennyire igaza van.

Felnőttként tudom , hogy lehet akár mindkettőjüknek is igaza a maga szempontjából. És jófajta változás csak akkor lesz, ha egyezkedni fognak.

Bólogatni még arra se szoktam, hogy: utál anyám? Ilyet nem írok le senkinek. Elvből. Hogy ne romboljam tovább, az amúgy is megtépázott önbecsülését.

Anyád mentális beteg, anyád alkoholista, anyád nem látott mást, őt is verték...de ez nem rólad szól. Nem szabad elhinni ha rosszat mond rád. Nem kell felelősséget vállalnod érte...

Ha már kérdez, próbálok minimum nem ártani neki, nem hagyni belesüllyedni az önsajnálatba önutálatba.

Lehet más céllal írta, és buksisimit várt, de az magában nem használ.

Ha olyan kérdés van, amiben a kiskorú a szülő toxikus viselkedéséről ír, abúzusról, fizikai erőszakról, akkor jellemzően a gyerek oldalára állnak a válaszadók, mivel ezt minden épeszű ember elítéli. Volt itt is pár kérdés, ahol szinte egyhangú volt a vélemény, hogy ez abnormális és meg kellene akadályozni. Szoktak írni tanácsokat is, hogy hova tud fordulni segítségért. Engem az ilyen esetek elszomorítanak és gondolkodok, hogy ha tényleg egy kiskorú írta, vajon tud-e bármit is megfogadni a tanácsokból. Szóval a bűncselekmény határán lévő eseteknél én nem látom hogy a gyakorisok szerint mindent szabad a szülőnek.

Az olyan kérdések, hogy a szülő nem engedte el bulizni, nem vett neki meg valamit, ellenséges a párjával stb, ez nem abúzus, nem a hatalmi fölényét fitogtatja a szülő, hanem egy kamaszt próbál nevelni, ami nehéz. Általában itt szokott két tábor megszólalni mindkét oldalról és vita lesz belőle.

Kérdező, én ott akadok ki, amikor egy 14-18 év közötti fiatalt úgy akarnak kezelni a válaszolók, mintha max. óvodás lenne. Kb. hogy az anyjának azt is joga van megszabnia, milyen színű sapkát vegyen fel, hiszen még kiskorú, meg egyébként is a szülei lakásában lakik és ők tartják el.

Én azt vallom, hogy abból lesz normális felnőtt 18 éves korára, aki születésétől kezdve lassan, de folyamatosan egyre több dolgot tehet meg egyedül, egyre több dologban dönthet és kérik ki a véleményét.

Aki 18 éves koráig délután a barátaival fagyizni sem mehetett el, az 18 évesen vagy menekülni fog otthonról, vagy egy életképtelen nulla lesz. És onnantól pont ezek a gyakoris agytrösztök mutogatnak rá, hogy "felnőtt vagy, miért nem tudod megoldani a problémádat".